2024.03.12
A kőszívű ember fiai vitathatatlanul az egyik legismertebb magyar regény. Jókai Mór egyszerre írt családregényt, gyönyörű és fájdalmas szerelmek történetét, valamint a haza szeretetének soha nem múló érzését.
Számomra az egyik legmeghatározóbb kötelező olvasmány volt A kőszívű ember fiai, nem csak a története miatt, hanem azért, mert Jókai átélte a szabadságharcot és a tapasztalatait felhasználva írta meg ezt a regényt. A korszak többi nagyregényéhez képest sokkal könnyebben olvashatónak, értelmezhetőnek tartom a nyelvezetét, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a felnőttkorig tartó élményhez az 1965-ben bemutatott, Várkonyi Zoltán által rendezett film is komoly mértékben hozzájárult.
A történet egyszerre megható és lélekemelő – bármennyire is tartalmát vesztett mára ez a jelző.
A regény szerkezete klasszikusan három részre osztott, de az időtechnikában van egy kis csavar. Bár minden történelmi vonatkozás akkor és úgy történik meg, ahogy Jókai említi, de érzésre olyan, mintha csak a forradalom két évére koncentrálna a cselekmény, holott valójában legalább négy éven át követjük az Baradlay család körül fonódó eseményláncolatot. Így pedig egyszerre olvasunk kalandregényt, történelmi beszámolót és romantikus érzelmek egész tárházát.
A regény fő témája a haladás és a maradiság eszméi, a jó és a rossz közötti küzdelem. A regény címét a történet elején elhunyt Baradlay Kazimirről kapta. A férfi érzelmi ridegsége alkati sajátság, de szívbetegségének következménye is, ami miatt orvosai már fiatalon eltiltották a szerelemtől és minden érzelmi felindulástól.
Halála után akarata végig jelen van, de úgy, hogy özvegye mindenben végrendelete ellen cselekszik. Felmerül a kérdés, talán mégsem olyan kőszívű, mert ugyan a halálában sem akarja elengedni a családját és döntéseit szinte erőszakkal kényszeríti rá feleségére Marie-ra, Baradlay Kazimír mindezek ellenére mély szeretettel viseltetik a családja iránt. Büszke fiaira és arra, amit elértek, a legfontosabbnak a nemzet ügye után a családjáét tartja.
Nagyon fontos eleme a regénynek a huszárság szerepe a szabadságharcban és a rajtuk keresztül bemutatott hazaszeretet. A két idősebb fivér, Ödön és Richárd sorsa ezekben a csatákban formálódik, míg édesanyjuk kórházban ápolónőként szolgál. Jenő a legkisebb fiú az egyetlen, aki nem vesz részt az eseményekben.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban Ödön Magyarországon tevékenykedik kormánybiztosként. Baradlayné elhatározza, hogy másik két fiát is a haza szolgálatába állítja. Richárd a huszárjaival embert próbáló akadályokon keresztül tart haza, Jenőt a legkisebbet pedig anyja szökteti meg Bécsből. Richárd Isaszegnél halálos párbajt vív Palvicz Ottóval, a huszárkapitány megígéri a haldokló osztrák tisztnek, hogy felkutatja és felneveli a fiát. Richárd és Ödön részt vesznek Budavár visszavételében, s mivel Richárd megbántotta Ödönt, forradalmi párbajt vívnak. Ödön győz, így még idejében érkezik Richárd megsegítésére. Jenő otthon marad anyjának és Ödön családjának támogatására. Az ő szerepe később válik teljessé.
A szabadságharc leverése után Ödön angol útlevéllel próbál menekülni, de egykori jó barátja, Ramiroff Leonin felismeri, és elfogatja. A volt kormánybiztosnak sikerül megszöknie, és otthon várja további sorsát. Idézést kap a katonai törvényszéktől, amelyet azonban tévedésből Jenő nevére (Eugen, Edmund helyett) címeztek ki. Jenő eltitkolja az irat tartalmát a család elől, jelentkezik a katonai törvényszéknél, és bátyja helyett mártírhalált hal. Ezzel pedig beteljesíti apja végakaratát, igaz erről nem is tud.
Richárd is börtönbe kerül, de Haynau, a bresciai hiéna hatalmának utolsó éjszakáján megkegyelmez neki, mert Plankenhorst Alfonsine tájékoztatja arról, hogy másnap megfosztják hatalmától. A fiatal bárónő eredetileg azért keresi fel a teljhatalmú kormányzót, hogy Richárd halálát kieszközölje. Richárd azonban megmenekül, majd hamarosan feleségül veszi Editet, akiről kiderül, hogy Plankenhorst Alfréd vagyonának kizárólagos örököse.
És nem mehetünk el szó nélkül az ellenség mellett. A regény egyik pillére a jó és rossz küzdelme, ami nem csak a harctéren jelenik meg, hanem a szívekben. Erre kitűnő példa Plankenhorsték szála. Alfonsine az álnokság megtestesítője. Története végén azt vallja, hogy az anyja tette ilyenné, de az olvasó szerintem pontosan tudja, hogy Alfonsine saját akaratából tette meg azokat a szörnyűségeket, amelyek szegélyezik az útját. Nem kényszerítette senki, önzősége mindenek felett áll.
Tökéletes ellenpólusa minden jóságnak és szeretetnek a regényben, így alkot a történet érzelmi síkon is teljes egységet.
A kőszívű ember fiai nem csak március 15-ére emlékezve hordoz fontos üzentet, hiszen a hazánk szeretete nem naphoz között, ez a történet pedig sokkal több, mint csak egy regény.
A regényhez kapcsoltan ajánljuk a sárvári múzeum Mi vagyunk a huszárok! című állandó kiállítását. (Borsos Dóra)
Egy megosztással munkánkat is segíti. Köszönjük!
minden nap: 08:00 - 20:00
Január 1-én: zárva
2025. február 23. vasárnap 15:00
Lovagok és udvarhölgyek…