R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában

Nádasdy-vár

Vannak könyvek, amiket azért szeretünk, mert a saját mindennapos problémáink tükörképét látjuk bennük, és talán a megoldást is rejti a történet. De néha csak egy másik világba szeretnénk csöppenni a szürke hétköznapokból.

Nagyon szeretem a könyveket, és nem csak írni. Olvasni még jobban szeretek, és szeretek másoknak is jó olvasnivalókat ajánlani. Természetesen ez szubjektív ajánlás, de a nagy számok törvénye alapján általában jól választom meg az olvasót a könyvhöz. Ez alkalommal szélesebb körben szeretném tesztelni, hogy sikerül-e még több elégedett olvasót találnom egy remek könyvnek.

Mindig  keresem az erős női karakterekről szóló történeteket. Valószínűleg nekem ez egy ilyen tudatalatti dolog, hogy szinte abszolút nem olvasok férfi főszereplős történeteket. (Írni mondjuk szoktam ilyet, de az más lapra tartozik. Azt hiszem erről fogok még mesélni egy másik alkalommal). Így akadtam rá egy szombat esti webshoppolás során R. Kelényi Angelika könyvére. Először bevallom a borító fogott meg. Nagyon szép, és elegáns kötetről van szó, és máris érdekes, hogy egy szépen öltözött fiatal lányt látunk a fehér háttéren, az arcát viszont takarja egy tükör motívum, ami keretbe foglalja, mintha épp egy olyan pillanatot kapott volna el a fotós, amikor a leány belenéz a tükörbe, mielőtt elhagyná a szobáját. A ruha stílusából pont annyit látunk, hogy tudjuk történelmi regénnyel fogunk megismerkedni, ha úgy döntünk.

Személy szerint úgy döntöttem.

Természetesen elolvastam a fülszöveget, hiszen az nagyon fontos. Még egyet dobbant a szívem: Báthory Erzsébet az egyik nagyon fontos szereplő. Nem volt megállás, megrendeltem.

Remek történetet kaptam, ami elrepített 1609-be, Pozsonyba

Megismerkedünk Fabricius Flórával, akinek akkor lépünk az életében, amikor elveszti édesapját, aki orvos volt. Nem maradt senkije, csak a nővére Dorka, aki Csejtére ment, hogy Báthory Erzsébet grófnő udvarában éljen. Viszont egy gonosz nagynéni miatt lényegében nincstelenül kell elhagynia Pozsonyt. Flóra elhatározza, hogy megkeresi a testvérét, hiszen már csak ők maradtak egymásnak.

Ez önmagában is egy elég erős kezdés, hiszen abban az időben, a tizenhetedik század elején fiatal lányként ilyen önálló döntést hozni nem volt szokványos, de már az elején tisztán látszik, hogy Flóránál semmi sem működik átlagosan. Hiszen rendkívül önálló személyiség, aki nem ijed meg attól, hogy a kor szellemével ellenkezve szabadon döntsön, véleményét megfogalmazza, akár kritikával éljen, és ha bárki számon meri emiatt kérni, akkor logikus, érvekkel alátámasztott választ ad. Nem elégszik meg azzal, hogy a nőket akkoriban leginkább feleségnek szánták, álmodni sem merhettek arról, hogy világot láthassanak, elmélyedjenek egy tudományágban, főleg ha az az orvoslás. Aki ezt az utat választotta és nem vigyázott magára könnyedén a boszorkányság vádjával nézhetett szembe. Ebben a közegben boldogulni nem volt könnyű, és személy szerint látok párhuzamot Báthory grófnő és Flóra története között, ami abban mégis különbözik, hogy Erzsébetnek pont a rangja és a vagyona kötötte meg a kezét, túl befolyásosnak tartották, és ez okozta a vesztét. Flóra nem rendelkezett ezekkel, de nem is törekedett rá, mint a kortársai általában, és ő ettől emelkedett ki a többi hölgy közül.

Flóra kalandja már a Csejtére vezető úton elkezdődik

Találkozik egy férfivel, egy bizonyos Marianival, akit legszívesebben péklapáttal ütne fejbe, annyira idegesíti. A későbbiekben sem egészen eldönthető, hogy a férfi mikor játszadozik és mikor gondol valamit komolyan, az viszont megkérdőjelezhetetlen, hogy amikor Flóra bajba keveredik, mindig megmenti. Igaz, nem mulasztja el ezt minden alkalommal a lány orra alá dörgölni, így pedig nagyon szórakoztató, csípős kis párbeszédek alakulnak ki közöttük, ami kellemes fűszere az egyébként baljós árnyakba csomagolt történetnek.

Baljós, mert az első oldaltól végig érezni lehet, hogy hiába Flóra talpraesettsége, hiába a kis évődés Marianival, valami gonosz és sötét végig ott motoszkál a háttérben. Flóra kézen fogja az olvasót és ahogy vele együtt felfedezzük a csejtei helyzetet egy többszörösen veszélyes világba nyerünk betekintést. Egyrészt ott a rejtély, hogy vajon hová tűnt Dorka, másrészt kezd körvonalazódni – amit mi olvasók már ismerünk –, egy összeesküvés Báthory Erzsébet ellen. Talán pont ezen az információn van a hangsúly, ami miatt a zsigereinkben érezzük, hogy jön a baj, és hiába igyekszik Flóra minden rejtélyt megfejteni, vannak nála sokkal nagyobb akaratok a világban, és egy hadsereg is kevés lenne, hogy a megindult fogaskerekek közé éket dobjon.

Apropó hadsereg. Ne felejtsük el, hogy 1609-ben a török uralom legintenzívebb időszakában járunk, és a regényben ugyan konkrétan nem foglalkozunk a török elleni háborúval, de mégis ott lebeg, mint Damoklész kardja, hiszen az akkori emberek mindennapjait ez alapjaiban határozta meg. Generációk születtek, éltek és haltak meg úgy, hogy nem tudták, milyen szabad országban élni, milyen török nélkül élni, és ez egy mára már szinte elképzelhetetlen hangulatot hordozott a régi emberek lelkében. Az írónő nem is akarja ezt a tényt elfelejteni, de mintegy távoli zajként, tudatunk perifériáján megmarad a török hódoltság ténye.

Nem szeretek konkrét tartalmi elemeket, végkifejleteket felfedni.

Inkább hagyom, hogy az elejtett morzsák után mások is kedvet kapjanak ennek a regénynek az elolvasásához. Történelmi-romantikus írásról van szó, a műfaj kedvelői egy igazi kis gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, izgalmas kaland lesz egy kis romantikával, egy vitatott, titkoktól terhes korszakban.