Értékteremtő megemlékezés Tinódiról

Több évtizedes hagyományra tekint vissza Sárváron a január végi megemlékezés Tinódi Lantos Sebestyénről. A gimnázium és a Nádasdy-vár közös programján szóban és zenében elevenítették fel a költő életét és életművét.

Minden év utolsó januári napján a sárvári Tinódisok emléknapot szerveznek névadójukról, aki 1556-ban hunyt el Sárváron. Az eseménysor zárásaként a sárvári múzeum dísztermében Szibler Gábor muzeológus, történész tartott előadást. Őt követte Kónya István lantművész zenével kísért hangszertörténeti áttekintése.

Tinódi Lantos Sebestyén a korszak egyik legbefolyásosabb emberéhez, Nádasdy Tamás nádorhoz érkezett Sárvárra. Korábban úgy gondolták, több évtizedes kapcsolat fűzte a lantos ének- és hírmondót a főúrhoz. A kutatók ma már egyetértenek abban, hogy Tinódi Sárvárra 1555. második felében érkezett épp azért, hogy jobban felhívja magára a nádor figyelmét. Nádasdy sárvári udvara ugyanis ismert volt arról, hogy itt meghallgatásra és támogatásra találnak a tudósok, művészek.

Tinódi azonban nem sokáig élvezhette a sárvári vendégszeretet. 1556. január 31-én Nádasdy Tamás várnagya, a jelentős könyvtárral rendelkező Perneszith György már arról tájékoztatta urát, hogy elhunyt Tinódi. A várnagy barátságot köthetett a költővel, amiről levelének költői megfogalmazása tanúskodik:

Szóban…

Szibler Gábor, a múzeum munkatársa arra a kérdésre kereste a választ, vajon mennyire lehet rekonstruálni a korszak költészete alapján a végvári vitézek mindennapjait. Tinódi mellett a század másik költőjét, Ballassi Bálint életművét választotta.

Az előadásban izgalmas kiindulópontként szolgált az életművek összehasonlítása. Két, egymástól eltérő életpályát ismerhettünk meg. Tinódit élete során a megélhetés alapjainak megteremtése fontos tényező volt. Nem rendelkezett ugyanis olyan vagyonnal, mely biztos alapot nyújtott volna. Mindez azonban nem azt jelentette, hogy a megrendelő, a fizető igénye szerint írt volna. A Chronica, 1554-ben megjelent verseinek kiadásának előszavának híres sorai erre utalnak: „sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, az igazat írtam”.

Balassi Bálintnak nem küzdött anyagi gondokkal, arisztokrata volt. Az ő életében azonban már a török jelenléte egyértelműen meghatározta a hétköznapokat, nem úgy, mint Tinódi fiatal korában. A vitézi élet megközelítése így más a két alkotónál. Ha a fennmaradt életművet olvassuk, komoly különbségként fogalmazhatjuk meg, hogy míg Tinódi a világ dolgai iránt érdeklődik, azokról ír, addig Balassi nem tájékozódik a világ eseményei iránt.

Szibler Gábor még egy fontos különbségre rámutatott. Balassi elsősorban az egri vitézek dicséretét zengi. Tinódi ezzel szemben minden magyar vitézről szól. A vitézek nála Isten nevében harcolnak, Balassinál a hírnévért elsődlegesen.

Míg a lantos hírmondó verseiben megjelenik a modern harcászat eszköztára, az ágyú, a puska, addig a 16. század végén alkotó vitéz költőnél nem. Utóbbi azért is érdekes, mert ekkor már a tüzérség szerepe meghatározó volt. Mintha Balassi Tinódi korszakára aranykorként tekintene.

Az előadás befejező részében a jól ismert Balassi verset, az Egy katonaéneket ismerhettük meg részletesen. Nem a költői képekre hívta fel a figyelmet az előadó, hanem a vers úgymond tárgyi hátterét a portyáktól a kiképzésen át a taktikáig tekintette át.

Zenében…

Kónya István, a Hágai Királyi Konzervatórium régizene tanszakán végzett lantművész egy a sárváriak számára szívmelengető történettel kezdte. 1983-ban a sárvári múzeum dísztermében döntötte el egy előadás hatására, hogy lantművész lesz. Álma beteljesült. Harminchat év múlva pedig önálló esttel térhetett vissza a várba.

A lantról elmondta, hogy Európában a 13. században jelent meg az arab világból. Az 1590-ben megjelent magyar bibliafordításában Károlyi Gáspár több mint hatszáz esetben használta a lant kifejezést, amikor pengetős hangszerről volt szó a szövegben. Igazi virágkorát a 15-17. században élte. Nemcsak kíséretként, hanem önálló művek előadására.

Kónya István egy órában elvarázsolta közönségét játékával és az elhangzott darabokhoz fűzött magyarázataival. Megmutatta, hogy Közép-Kelet Európában egy nagyjából hasonló zenei élet alakult ki ekkor, melyben a lant kiemelt szerepet játszott. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király szerepe ebben meghatározó volt.  

A sárvári Tinódi emlékezés, mint minden évben, így 2019-ben is értéket teremtett a városban.