Tinódi élete nyomában jártak

Kátai Zoltán énekmondó és Takács Zoltán Bálint történész közösen elevenítették fel Tinódi Lantos Sebestyén életét, életművét. A teltházas előadáson bemutatták azokat a régészeti leleteket, melyeket 1934-ben találtak a sári templomnál, mikor Tinódi sírját keresték.

Sárváron minden évben megemlékeznek Tinódi Lantos Sebestyénről. Megkoszorúzzák a sári templom falán, illetve a várparkban található emlékhelyeket, a költőről elnevezett középiskolában egész napos programmal ismerkednek a diákok Tinódi életével, dalaival. A Nádasdy Kulturális Központ pedig előadással várta vendégeit. Kátai Zoltán énekmondó a költő zenei világát mutatta be dalban elbeszélve, míg Takács Zoltán Bálint történész Tinódi Lantos Sebestyén életének fordulóit, a kortársi és a későbbi korok különféle megközelítését tekintette át. Befejezésként pedig a sári ásatás került szóba, melyet 1934 telén folytattak, hogy megtalálják a 16. századi énekmondó nyughelyét.

Sárvár Tinódi Lantos Sebestyén életének utolsó állomása volt. Minderről rendkívül szűkszavúan számolt be Perneszith György a sárvári vár tiszttartója urának, Nádasdy Tamásnak a Magyar Királyság meghatározó politikusának, az ország nádorának. A levél szerint Tinódi „elköltözött a mennybéliekhez, hogy ott, az angyalok között, sokkalta jobbat tanulhasson”. A lírai szöveg illik a költőhöz, de illik a tisztartóhoz is, amiről sárvári könyvtáráról fennmaradt jegyzék tanúskodik. Bizonyosra vehetjük, hogy a két ismeretlen hamar barátságot kötött a Rábán túl, Sárváron. 

Tinódi életéről a kassai levéltár néhány megjegyzésén túl, ahol 1544-ben adtak számára polgárjogot, illetve Ferdinánd magyar királytól kapott nemeslevelén kívül csak az 1554-ben Kolozsváron megjelent Cronica című versgyűjteményéből értesülünk. A munka önmagában a kor csúcsteljesítményei közé tartozik, ugyanis ez az első szerkesztett verses kötet. A benne foglalt versek pedig egy másfél, két évtizedes alkotói pálya termékei. Érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy a kötetben olvasható versek írásban készültek, átgondolt felépítés alapján. Tinódi több szakaszban utal arra, hogy egy-egy alkotását saját könyvébe beírta, azaz mindig magánál hordta mai szóval élve a jegyzettömbjét, melyben gondosan megszerkesztette műveit. Az alapos munkát magunk is megvizsgálhatjuk, amikor összeolvassuk az egyes szakaszok kezdőbetűit. Legtöbbször a költő nevét kapjuk meg, általában latinul, de magyarra szintén találunk példát.

A történészek a versekre úgy tekintenek, mint történeti források. Már Tinódi halála után nem sokkal felhasználták munkáit a korszak eseményeit prózában megörökítő történetírok. Istvánffy Miklós latin nyelvű versben már a költő halála után tíz évvel a magyar Homérosznak nevezte Tinódit. Évszázadokra terjedő hatásának egyértelmű bizonyítéka, hogy Gárdonyi Géza az ő munkáját felhasználva írta meg Egri csillagok című regényét. A 20. század történészei aprólékos munkával igazolták, mennyire hiteles költőnk, akinek leírásai még az egri vár háromdimenziós rekonstrukciójához is segítséget adtak. Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy Tinódi egyben költő is volt, aki első urának, enyingi Török Bálint török fogságba esése után várról várra járt megélhetést keresve. Mindeközben megtett többszáz kilométert, gyűjtötte az információkat, majd azokat vázlatfüzetébe feljegyezte, hogy verssé formálja azokat. A végső változatba panaszhangok is bekerültek, melyek néha azt a benyomást keltik, mintha Tinódi nem lett volna elégedett helyzetével.

Kátai Zoltán nemcsak zenében illusztrálta az előadást, hanem szólt a dallamokról, a költő zenei világáról. Rámutatott arra, hogy Tinódi Eger vár ostromáról szóló énekének dallamát a népzene is megőrizte. Erdéli Históriájának hangjai szintén visszaköszönnek népdal kincsünkben.

Sárvárra Tinódi információt jött gyűjteni, nem sejtve, hogy itt hagyja el a földi világot távol Kassán élő családjától, feleségétől, lányaitól és fiaitól. Barátságot kötött még a sárvári várnaggyal, akit várt az égben, hogy vele együtt tanulhassa az angyalok énekét.

Sárváron 1934-ben keresték a sírját, de kiderült nem találták meg. Sárváriakat találtak, de közben Tinódit sem vesztették el. Bizonyíték erre, hogy minden évben több napon keresztül emlékeznek rá a városban.