A zene újrafestette a dísztermet

Szalóki Ági és Bodrogi Éva történelmi falak közé, történelmi zenét hozott nekünk május 19-én kora estére. Zenésztársaikkal nyolcvan percbe sűrítették mindazt a mély hitet és színt, ami a népi és úri muzsikából a 17. század után ránk maradt.

Az az igazság, hogy az embernek végig kell hallgatnia egy Szalóki Ági és Bodrogi Éva koncertet ahhoz, hogy egyáltalán feltámadjon benne a kérdés, vagy gondolkodni kezdjen azon, milyen sokat és mégis milyen keveset ért a korabeli ember lelkének rezdüléséből, szívfájdalmából, vágyaiból. Egy dolog olvasva látni a történelmet, és más, amikor a bizton ismert dalszöveg és dallam mutatja be, miként élt meg szerelmet és gyászt a 17. századi leány, mitől féltek akkortájt annyira, hogy énekbe muszáj foglalni, milyen fohásszal fordult az éghez a szegény, és milyennel a vagyonos, tehetős ember. Ha egy egész zenei paletta, hangszerelés, csengő hang is társul a történelem tudománya mellé, az már nem is forrás, az már nyílt ablak a régiek perceibe. Ez egy valós utazás volt, egy soha el nem felejthető élmény.

Amit Sárváron tapasztalhattunk meg szombat este teltház előtt, arra a világon igen keveseknek adódott lehetősége. A „Gyere ki te gyöngyvirág – régi magyar népi és úri muzsika” koncertje a Sárvárin kívül csak egyetlenegyszer volt hallható, tavaly a budapesti zeneakadémián. Mi azonban nem csak arra a tényre vagyunk büszkék, hogy az országban másodikként teremtettünk lehetőséget e csodálatos koncertanyag közönség elé állítására, hanem arra is, hogy tanúi lehettünk valami meghatározhatatlan őszinteségnek, örökségnek, amit talán megismételni is nehéz lenne. Aki jelen volt, érezte.

A díszterem színeit mintha újrafestette volna a zene dallama, a koraesti fények élében ez a zenekar úgy szólalt meg, ahogy a teljes akkordokból ömlő harmónia elvárja. Kompakt, pontos, egységes előadás volt olyan nagy nevekkel a két énekesnő mellett, mint Balogh Kálmán, Koncz Gergely, Kalász Máté, Mester László, Kónya István, Szászvárosi Sándor, Mihálydeák Barna.

Szalóki Ági a népi dallamok színét énekelte meg népzenei kísérettel, míg Bodrogi Éva az Ensemble Sospiri régizene együttessel az úri zene kiváltságos finomságával képezett ívet a két zenei világ és életérzés között. Érdekes volt megfigyelni, hogy a díszítések, hajlítások, klasszikus megoldások hogyan építették jobbra és balra, két tökéletesen elkülönülő vonalon ugyanazokat a témákat. A népies, erőteljes tisztaság egyszerű szövegei olyan mélyről jöttek, ahonnét puszta szó nem is szólalhatott volna meg önmagában. Mert kimondva, zene nélkül, bár a lélek még hallja, a nyelv önmagában nem értené meg, nem tudna eléggé igazul hangzani. Erre való a zene, és erre valóbb helyszínt találni sem lehetett volna a koncertnek. Ha Nádasdy uramék valahol hallhatták, egészen biztosan helyénvalónak tartották volna az első pendülő húr hangjától az utolsócimbalom leütésig. Ez olyan biztos, mint az, hogy 2018 folyamán még találkozhatunk Szalóki Ágiékkal Sárváron. Adventkor újra eljönnek, hogy együtt készülődjünk az év legmeghittebb ünnepére.