Szalag, tojás, nyúl hátán bojt

Megtudtuk, hogy a hímes szó igazából nagyon szépet jelent. Nemcsak egyszerűen cifrát, tarkát, színest – ahogy a díszített hímes tojások jelennek meg képzeletünkben. A gyerekek időnként jobban tudják, mi pedig nem győzünk igazat adni nekik.

Legyen a boltban vásárolt holmi bármennyire is tökéletes és új, a gyerekek nagyon szépnek akkor is a szüleikkel, testvéreikkel együtt készített játékokat, díszeket tartják. Ha valaki kételkedne benne, bátran ajánlom képgalériánk mosolygós arcainak tüzetesebb vizsgálatát, mert a mosoly nemcsak arról árulkodik, hogy az elcsípett pillanat mennyi örömet okozott egy-egy gyermek számára, de arról is, hogy milyen komoly munka áll a sikerélmény mögött.

Az aprólékosabb munkát igénylő díszek farigcsálása, varrása és ragasztása mellett azonban pihenésre is maradt idő. Amíg anyu, apu befejezte, kicsit segített, átvariálta a legsikeresebb nyuszikat, kacsákat, csibéket, lányka ékszereket, addig a kicsik tojáskeresésre indultak, megbámulták a nagyokat a várudvaron locsolkodás közben. Elborzadtak vagy épp irigykedtek a zúduló vödörnyi víz láttán, aztán gyorsan spuri vissza a díszterembe, mert még rengeteg feladat várt rájuk.

Lemértük!

Egy ajtóra való tojáskoszorú színes anyagokból, rafiával és hajtogatott virágokkal 30 perc alatt készül el, ha az ember lánya/fia igazán rutinos. Aki pedig rákapott a dolog ízére, az egyből három-négy garnitúrát is összehozott. Lettek csodás kifestőink, sokféle szivacsdíszünk, óriási rózsáink, tulipánok, megannyi gyöngykarkötőnk. Fonálból készült még nyuszi, kacsa, csirke, komplett baromfiudvar is az asztalok egyikén, míg szemben viasszal díszített tojás-remekek. Vasárnap a Nádasdy Bandérium hangos durrogtatással üldözte el a telet még a környékről is, míg hétfőn a sárvári Néptánckör tagjai nótáztak és locsoltak, hogy senki el ne hervadjon.

Ahány hely, annyi szokás – mondják, és ez az ötletekre is igaz. Miután a foglalkozásokra beülő szülők és gyerekek belemelegedtek a húsvéti hangulatba, jöttek az egyedi ötletek, a legmeglepőbb színkombinációk és formák is érvényesülni tudtak. Egy valamit csak úgy lábjegyzetben megjegyzünk magunknak: ragasztóból és ollóból sosem elég… És, hogy annak mi értelme, hogy mindent folyton szeletekre vágunk, majd megragasztunk? Az érti ezt igazán, aki minden papírlapban látja a madarat, virágot, kisházat, csibét. A tavaszi, húsvéti megújulás számukra ezzel a felkiáltással kezdődött: