Szabó T. Anna és Dragomán György

Különleges délutánra és estére került sor a Nádasdy-várban. Szabó T. Anna és Dragomán György bepillantást engedett a közönségnek a művészetükön át kettejük csodálatos világába. Az utazást Dés András zenéje tette teljessé.

Izgatottan készültünk a találkozóra Dragomán Györggyel és Szabó T. Annával, akik magukkal hozták Dés Andrást is. Két program vártuk őket: egy rendhagyó irodalom órára a gimnazistáknak és egy esti beszélgetésre.
Már a délután nagyon izgalmasra sikeredett, a Tinódi Gimnázium 11. osztályosai alig akarták elengedni a két írót, annyi kérdésük volt hozzájuk. Ami nem is csoda, hiszen olyan mély bepillantást kaptak az alkotás folyamatáról, ami ritkaság számba megy az íróknál.

Sokan nem szeretnek a művészetükről, az alkotás nehézségéről beszélni. György és Anna viszont nyíltan meséltek mindenről, amivel pillanatok alatt megnyerték a diákokat. Eloszlatták azt a sokszor felvetett tévhitet, hogy aki írásra adja a fejét, az mindig egyszerű és könnyedén fog menni.
Meséltek arról, hogy először mindig egymásnak mutatják meg amit írtak, és együtt is lendülnek át a mélypontokon. Őszinteségük és a legnemesebb érelemben vett egyszerűségük, ahogy az irodalomhoz állnak, látványosan áttörte a diákok olykor fakó iskolai irodalomóráin begyűjtött előítéleteit.
Anna és György arra bíztatta a fiatalokat, hogy olvassanak sokat. Mindenfélét, akár párhuzamosan is, mert akár később írással akarnak foglalkozni, akár nem, az ember az olvasással tud igazán teljessé válni.

Diákként már egyszer itt

Ebben a szellemben kezdődött hat órától a vár dísztermében az esti program. Kiderült, a házaspár már járt egyszer Sárváron, de akkor még diákok voltak. A sárvári diákírók és költők rendezvényére igyekeztek. Menet közben viszont véletlenül Sopronig sikerült utazniuk, ami kicsit arrébb van, de ezzel együtt vált feledhetetlen emlékké számukra ez a kaland. Különösen azért, mert ez volt az első közös utazásuk, így az sem lett probléma, hogy egy kisebb kerülővel érkeztek meg Sárvárra.
A beszélgetést áthatotta a házaspárt összekötő nagyon erős kötelék, ami minden mondatukban és pillantásukban megjelent. Dés András improvizatív zenei aláfestése, ami tökéletesen illett az előtte kibontott témához, segített elmélyülni a felvetett gondolatokban.
Dragomán György és Szabó T. Anna megmutatták a közönségnek, hogy az írást, az alkotást nem kell túlmisztifikálni, hanem együtt kell megélni. Akkor is, ha alapvetően egy elég magányos tevékenységről, míg elkészül a mű.