Egerek, Emberek, Tükrök és az Amerikai Álom

Művészet. Mit kapunk a művészettől? Esztétikai élményt, katarzist? Azért nézünk meg egy festményt vagy olvasunk el egy könyvet, hogy egy jót szórakozzunk, hogy polírozzuk az elménket, vagy csak unaloműzés gyanánt? Nem hiszem.

Ahogyan én látom az egyik legfontosabb dolog, amit valaki kaphat azáltal, hogy megtapasztalja és magáévá teszi a művészetet az egy tükör, ami megmutatja magát az embert. Amikor felfedezel egy tájat egy jó könyvben, akkor részleteket is felfedezel saját magadból. Amikor együtt érzel egy karakterrel, el kell gondolkodnod rajta, hogy ez vajon miért van? Miért éppen a főhős hű társát kedvelted jobban, vagy éppen a főgonoszt? Talán felismersz bennünk jellemvonásokat, amik benned is megtalálhatóak.

Ha művészetről van szó, engem nem könnyű annyira elérzékenyíteni, hogy elsírjam magam. Olyannyira, hogy eddig még csak három olyan film vagy televíziós sorozat volt, aminek sikerült. A Gyűrűk Ura, a Trónok harcából egy rész, valamint a Flash A Villám című sorozat. Az irodalmi művek listája, melyek hasonló eredményt értek el, még ennél is rövidebb. Huszonakárhány évem alatt mindössze egy ilyen könyv volt. John Steinbeck Egerek és Emberek című klasszikusa.

Egyetemi éveim alatt volt ez a mű kötelező olvasmány, és meg kell vallanom, akkora hatással volt rám, hogy úgy sírtam a végén, mint egy kisded az éjszaka közepén, sőt még hetekkel később megfájdult a szívem minden egyes alkalommal, amikor eszembe jutottak a szavak: Mesélj még a nyulakról George!

Karácsonykor aztán ismét a kezem ügyébe került a könyv. Ekkor gondolkodtam el komolyabban azon, hogy vajon miért volt rám ekkora hatással. Belenéztem ismét a mi kis metafórikus tükrünkbe, gondolkodtam, sok-sok zsákutcába szaladtam, de talán sikerült megoldanom a rejtélyt.

Először arra gondoltam, hogy talán a mű témája volt az, ami ennyire magával ragadt.

Steinbeck bácsi rengeteg témát boncolgat a könyvben, mint például az ártatlanság, erőszak, barátság, magány, valamint az enigmatikus Amerikai Álom. Szuper! – gondoltam. Az Amerikai Álom, biztos, hogy ez az, hiszen ezzel mindenki tud azonosulni, mindnyájunknak vannak álmai!

Ám ezen a ponton sajnos úgy éreztem, hogy ez még nem az igazi, hiszen elkezdtem azon elmélkedni, hogy mi is az az amerikai álom. Vajon pénzügyi biztonságot jelent, vagy éppen nagycsaládot? Talán bizonyos embereknek igen, viszont másoknak nem. A regényben Lennie és George számára biztosan nem ezt jelenti.

Azzal a kellemetlen ténnyel találtam szemben magam, hogy bizony nem egészen tudom, mit is jelent az a bizonyos Amerikai Álom. Ez tipikusan olyan kifejezés, amit a legtöbb ember használ, de ha megkérnénk őket, hogy definiálják, nem nagyon tudnák. Úgyhogy helyet foglaltam, vettem egy mély lélegzetet és a jó öreg Internethez fordultam segítségért.

A helyzet iróniája, hogy míg jó pár cikket találtam a témával kapcsolatban, azt vettem észre, hogy senkinek sem nagyon akaródzott hiteles magyarázatot adni arra, hogy pontosan mi is az a bizonyos nagybetűs álom. Végül aztán mégiscsak sikerült egy két cikk segítségével választ találnom a kérdésre (többé kevésbé).

Csak egy saját farm nyulakkal

Az Amerikai Álom nem egy konkrét megfogható dolog, változik emberről emberre, időről időre, nemről nemre. Nincs egy örök igazság, hanem sokkal inkább egy összetett fogalom, ami mindenki számára mást jelent. Itt jöttem rá, hogy a két kis utazó munkás, Lennie és George, Amerikai Álma a könyvben nagyon is kézzel fogható. Szeretnének dolgozni, hogy legyen elég pénzük egy saját kis farmra a saját kis nyulaikkal. Ám ekkor eszembe jutottak a tanulmányaim, amikor az Új Világba érkező puritánokról tanultunk, innen is különösképpen egyetlen egy mondat: Együtt akartak egyedül lenni!

Egy pillanat alatt rájöttem, hogy mi volt az, ami annyira rezonált a lelkemmel. Nem kifejezettem a téma, hanem maga George, pontosabban, George Amerikai Álma és az, ahogyan ő ezt elveszíti. George csak szeretett volna egy menedéket a nagyvilágból nyulakkal, valamint a barátjával és társával.

Ő csak szeretett volna békességben egyedül lenni a nagy, nyúlmániás pajtásával. Ez volt az ő álma, az álom, ami nem minden esetben elérhető. És én ezért morzsoltam el azokat a könnycseppeket. John Steinbeck felemelte azt a tükröt, az arcom elé tartotta és békét és csendet mutatott nekem valaki olyan társaságában, aki nagyon fontos nekem.

Nem pénzt vagy hírnevet, nem szakmai sikereket, hanem egy utópisztikus kis sarkát a világnak valakivel, aki osztozik velem ebben az Álomban. George és Lennie nem azért annyira lenyűgöző főhősök számomra, mert kedvesek, vagy morálisan tökéletesek vagy akármilyen tulajdonsággal rendelkeznek, amivel közkeletű főhősök szoktak, hanem azért mert annyira egyszerű Álmuk van: béke, önállóság és társaság.

Irigylésre méltó idea csak sajnos utópisztikus. Azoknak, akik még nem olvasták nem szeretném „lelőni a poént”, de talán annyit elárulhatok (lévén egy kis híján százéves klasszikusról van szó) nem feltétlen végződik a könyv happy enddel.

John Steinbeck örökzöld regénye szerény véleményem szerint kihagyhatatlan olvasmány, egy olyan könyv, amit nem feltétlenül elég egyszer, gyorsan elolvasni. Érdemes akár többször is átrágni magunkat rajta, és egy kicsit mélyebben végiggondolni, értelmezni,hiszen mindenki találhat benne valamit, ami magával ragadja, mint az elején is említettem a mű témák sokszínű skáláját vonultatja fel, nem kell megijedni attól, hogy én csak az Amerikai Álomról regéltem.

Gondolataimat egy konklúzióval zárnám. Ha már annyi szó volt róla, muszáj megjegyeznem, hogy fontos, hogy legyenek álmaink, hogy legyen egy Amerikai Álmunk (amiért nem feltétlenül kell elmenni Amerikába), még akkor is, ha az álmunk elérhetetlennek, utópisztikusnak tűnik. Valami, ami miatt megéri reggel felkelni az ágyból, elmenni munkába vagy átélni bármilyen nehézséget. Ki tudja, a nap végén talán a Végzet kegyesebb lesz hozzánk, mint szegény George-hoz volt.