2019.02.19
Westerfeld regénye kiugróan értékes az ifjúságnak szánt szórakoztató irodalom kínálatában. A történelem központú kalandregény egy alternatív világot épít a világháború küszöbén. A varázslatos lények valósághű eseményekben szerepelnek.
Kötelező olvasmánnyá tenném, ha tehetném…
Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik. Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra. Ferenc Ferdinánd fia, Hohenberg Sándor herceg pedig menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől. Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél.
Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek. Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború.
A legsúlyosabb kritika némelyik kötelező olvasmány irányában az, hogy a célközönség, akinek szánták unalmasnak találja. Ennél is rosszabb, ha lerágott csontnak vagy egyenesen okafogyottnak tartja a kötelezően neki szánt olvasmányok mondanivalóját. Ezek tényleg súlyos kritikák, és személy szerint konzervatív olvasóként komoly fenntartással kezelek minden kritikát, ami a klasszikusokat illeti. Azért, mert szeretem őket. Ezeken nőttem fel. Az én képzeletemben a nevelő jellegű tartalmak még megjelentek a való életben hozott döntésekkel párhuzamban. Igen, és itt elő lehet hozakodni azzal a doktrínával, hogy mert bennünket még így neveltek, és az volt ám az igazi nevelés stb, de ezt valahol álszentség lenne önnyugtatásként elfogadni.
Az a helyzet, hogy a világ valóban változik, és ezt muszáj figyelembe venni, ahogy azt is, hogy ezt a változást mi hoztuk a gyerekeink, a következő generáció életébe. Az elmúlt húsz évbe rengeteg olyan olvasmány született, melyek megérdemlik a gyerekek figyelmét. Amit könnyebb befogadniuk, frissebb a problematikájuk, olyan távlatokat tartalmaznak, amelyek egy nyolcvanas években íródott történetben fizikailag szóba se kerülhettek volna.
Nem a nagy klasszikusokról beszélünk tehát, hanem mai történetekről. Ugyanazon nagy gondolatokról, amelyek fölött hetekig tűnődtünk harminc évvel ezelőtt – csak új köntösben.
Jules Verne jut eszembe a történetéről. Egy komplex világelképzelés, találmányokkal, szerkezetekkel, térképekkel, hihetetlenül izgalmas cselekménnyel, és valós történelmi adatokkal, amelyek mégis egy másik jövőt – egy fantáziavilágot lebegtetnek a fiatal olvasók szeme előtt.
A „mi lett volna, ha” elképzelés ugyanis észrevétlenül megvilágítja a világtörténelem egy olyan szegletét, ami már nemcsak sztorizgatás és kaland. A Leviatán nagyon cseles ifjúsági regény. Úgy mesél a történelemírásról, a hatalmi törekvések valós okairól, a hatalmi tömbök jelentőségéről a gyerekeknek, hogy egyszer csak olvasás közben rájönnek, hogy minden mesének van valóságalapja. Évek múltán pedig - ebben reménykedett Scott Westerfeld is, miközben megírta nekünk ezt a regényt -, a valós világrendet próbálja meg értelmezni. Még több hasonló olvasmány után nyúl, és még többet fog olvasni. Csupán azért, amiért mi is imádtunk olvasni gyermekként: privilégiumként tekint majd a könyvek belső világára. Olyan helyként, ahová csak bizonyos személyek kapnak kulcsot. Ha pedig egy könyv eléri, hogy különlegesnek érezd magad az olvasása közben – az egy jó könyv.
Idézet:
– Ez… undorító. Egy állat belsejében vagyunk!
A ferde kezelőút a talpa alatt egyszeriben csúszósnak és bizonytalannak érződött.
Dylan fölnevetett, és megfordult:
– Igen, de a zeppelinjeitek bőre marhabélből készült. Az is olyan, mintha egy állat belsejében lennétek, nem? Mint ahogy a bőrkabát viselése is!
– De hát ez él! – habogta Sándor.
– Igaz – mondta Dylan, és elindult a fém kezelőúton. – Ha jobban belegondolsz, halott állat belsejében tartózkodni sokkal borzalmasabb. Ti, barkácsok, igazán furcsa népség vagytok…
A Leviatán világa közel áll a sci-fihez, de mégis inkább a steampunk jelző a helyes, ha mindenáron be akarjuk sorolni valamilyen kategóriába. A génmanipuláció jövőjét és a mérnökök végtele tudását keveri a mai világban fellelhető lehetőségekkel. Ez azt jelenti, hogy rengeteg kitalált eszköz, lény lakja a Leviatán által bemutatott Föld bolygót. És még rengeteg érzelem. Egy fiatal lány küzdelmét a férfiak irányításának fenntartott világban, amiben nem az az újszerű megoldás, hogy a lány katonának áll, és fiúnak öltözik – ezt a sztorit, mondhatni, már százszor eljátszották a nagy klasszikusok.
A sémák ugyanis nem sokat változnak – és itt a bejegyzés kerek köre, mely újra megemlíti, a mai olvasmányok között jócskán akad bepótolnivalója azoknak, akik kötelező olvasmányokat ajánlanak a gyerekeknek. A Leviatán hőseinek küzdelme, megfelelni vágyása, győzelme és bukása figyelemre méltó. Elmeséli a világnak azokat a problémákat is, amelyekkel mi, emberek, csak néhány éve szembesültünk, de legalábbis amiket csak néhány éve tekintünk fontosnak.
Beszél a nagy háborúról, ami túl régen volt egy mai gyermek számára, hogy érdemben komolyan vegye az emlékét. A könyv arra is ad helyet, hogy elrágódjunk a saját félelmeinken, és ha felnőttként olvassuk, egy kicsit újra beleképzeljük magunkat kiskamasz-kori énünkbe.
Ugyan melyik évszázad volt biztonságos a jövőt tekintve? És kimondja a legfontosabb tanulságot, melyet azért folyton hajlamosak vagyunk elfelejteni: nem a technológiától kell félni, hanem a kéztől, ami felemeli és irányítani akarja. A fegyver önmagában csak egy tárgy, a digitális világ önmagában csak egy csatorna, a jövőkép önmagában csak egy gondolat.
A könyv az Ad Astra gondozásában jelent meg magyarul 2012-ben. Scott Westerfeld Leviatán sorozatát jó szívvel ajánlom minden fiatal és idősebb olvasónak!
Egy megosztással munkánkat is segíti. Köszönjük!
minden nap: 08:00 - 20:00
Január 1-én: zárva
2024. október 12. szombat 18:00
Költészet zongorára…