Reneszánsz időutazás a Nádasdy-várban

Korhű ruhákkal, játszóházzal, sólymokkal és csodálatos koncertekkel keltettük életre a reneszánsz kort a Nádasdy-várban. Szúrósan ránéztünk az esőfelhőkre, így kellemesen tavaszias időben sikerült időutazásra vinnünk a látogatókat.

Vasárnap délután egy órától lehetett érkezni a programokra és bizony voltak, akik végig nézték a játszóház épülését, de ez mit sem vont le az élményből. A gyerekek alig várták, hogy birtokba vehessék a számukra méretarányos várat és kezdetét vegye a mesejáték, ami Mátyás király igazmondó juhászáról szólt. Az interaktív történetet nemcsak a kicsik élvezték, hanem a nagyok is, hiszen a szülők és nagyszülők is jól szórakoztak Zsuzsi és Csanci izgalmas és vicces előadásán.
14 órától a Tabulatúra koncertjét tekinthette meg a nagyérdemű. A zenekarnak köszönhetően varázslatos utazásra lehetett alkalmunk, melynek során bebarangolhattuk akár egy gyönyörű angol reneszánsz udvar csodás szögleteit is. A koncertet sokan élvezték, egy kis kikapcsolódást nyújtott a rohanó modern kor szürke világából.

A délután izgalmáról Lóki György és fia, Mátyás, valamint hű társaik, fenséges madaraik gondoskodtak egy látványos és sok ismeretet adó solymászbemutató keretében. Négy órára a vár legnagyobb bástyájának szomszédsága megtelt nézelődőkkel, a közönség hátsó soraiban a legkisebbek apa nyakából ülve figyelték ahogy „Enyém” és „Tiéd” bemutatták a kézrehívás fortélyait. Amellett, hogy lélegzetelállító mutatványokat láthattunk, még sok érdekes és meglepő információval gazdagodhattunk.

Mindeközben a Nádasdy Ferenc Bandérium csapata tartott lenyűgöző fegyverbemutatót, olykor-olykor vár fegyverropogástól volt hangos nekik köszönhetően a bátor apródtanoncok nagy örömére.
A jó hangulatról 17.30-tól a Daniel Speer Brass zenekar gondoskodott a díszteremben. Korhű ruhákban nagyszerűen mutattak, így nemcsak a fantasztikus muzsikában gyönyörködhetett az ember.

Este hét órától lépett fel a Budapest Bach Consort, akik két különleges hangszert hoztak magukkal: egy 1740-es években készült hegedűt és Magyarország első eredeti 18. századi csembalóját. Gyönyörű dallamokkal varázsoltak tökéletes reneszánsz hangulatot a díszterembe. A zene és a freskók olyan egyedülálló élményt adtak, ami a zenészeket és a közönséget is megindította. A csembaló volt az est sztárja, koncert után sorban álltak a vendégek, hogy egy pillantást vethessenek rá és lefényképezhessék. Szokos Augustin pedig örömmel mesélt hangszeréről, sőt még azt is megengedte, hogy a bátrabban megérintsék a csembaló oldalát.
Az estét tűzzel búcsúztattuk, a Főnix akrobata csoport végérvényesen elűzte a telet Sárvárról. A várudvar sötétjében különböző mintákat festettek a lángok és a főnixek lendületes zenei aláfestéssel tapsra buzdították a közönséget. A tél pedig szépen szedte a sátorfáját és elhagyta a környéket.