Ovisok a babzsákban, huszárok a vitrinben

A sárvári ovisok évek óta a nemzeti ünnep előtti napokban a múzeumban ismerkednek a huszárokkal. Ilyenkor az igazgató bácsi arra vállalkozik, hogy közelebb hozza a bajszos katonákat az ovisokhoz és a múzeum is lazább oldaláról mutatkozik be.

A múzeumban az a legjobb, hogy mindenkinek a legkedvesebb oldalát mutatja. Ma már nem mindig kell csendben lenni a vitrinek előtt, sőt akár egymást túlkiabálva lehet megbeszélni, vajon fekete vagy sötétkék a huszár nadrágja. A sárvári ovisok évről évre nevetve, hangoskodva, de ha kell, csendben, lopózva, egyszóval játékosan ismerkednek meg a legmagyarabb fegyvernemmel, a huszárokkal. Évtizedes hagyomány, hogy a nemzeti ünnephez közeledve minden évben a múzeum igazgatója vezeti végig a huszárkiállításban az óvodásokat, miközben megbeszélik, kik is voltak ezek a bátor katonák, vajon milyen fegyverrel harcoltak, mi a különbség a puska és a pisztoly között. Idén sem volt ez másképp, a sárvári Csicsergő ovi ifjú huszárjai, a Bocskai tagintézmény bátor vitézei vállalkoztak arra, hogy elsétálnak a múzeumba, ahol egy igencsak kemény, a fizikai erőt és bátorságot próbára tevő foglalkozáson vettek részt.

A huszárok mellett a legnagyobb élményt a babzsákok jelentették, melyekbe belevetve magukat a mennyezeti freskókat tanulmányozhatták a legkisebbek. Felfelé tekintve talán már nem is a freskókat látták, hanem a csillagos eget az éjszaka közepén. Az öreg huszár bele is kezdett sokat hallott történetébe, miként is győzték le ifjúkorában a sárkányt. Nem fegyverrel, nem fizikai erővel, hanem furfanggal. Kinevették a félelmetes szörnyet, elhitették vele, nem is olyan erős, vérengzős, mint ahogy gondolja magáról. El is kullogot a tüzet okádó mesebeli lény. Hamar eljött aztán a reggel, nyújtózkodás, fogmosás és irány a gyakorlótér. Vigyázz! Balra át! Jobbra át! Lépés indulj! Irány a huszárkiállítás.

Sok mindenről kellett itt beszélni, milyen a huszárok egyenruhája, a kard vagy a szablya pengéje ívelt-e. Nem görbe, ívelt! És persze a bajusz! Mert anélkül nem huszár a huszár. Talán még a lányoknak is lesz bajuszuk, de erről inkább ne beszéljünk. Rengeteg kérdés került még elő, míg végül a magyar zászló előtt elhangzottak a Talpra magyar sorai. Menetelés, éneklés és már csak a bátorságpróba maradt hátra, a séta a labirintusban.

Idén is sok ovis ismerkedhetett meg a múzeummal, a huszárkiállítással. Egy olyan hellyel, ahol lehet kérdezni, válaszokat találni. Ha itt az ideje, akkor egy kicsit sírni, de nevetni is. Mint az életben!

A sárvári ovódások mellett idén már érkeztek a múzeumba Szombathelyről és Ölbőről is. Reméljük, ők is jó hírét viszik a legmagyarabb fegyvernem egyetlen magyarországi kiállításának.