2020.12.14
Karácsonyi novellapályázatunkra érkezett Péter Julianna több írásműve. Legfiatalabb írónk egyike, mindössze 18 éves. Novellája népmesének is beillene. Tanulságos, szeretetre felhívó történetének üzenete egész évben velünk maradhatna.
Nagy hegyek alján, zöld fenyves szélén, kis házikóban élt egy idős ember – mesélte nagyapám karácsony este.
A kis ház kapuja mindig nyitva állt. A szemöldökfán felirat: ÁLDÁS A BEJÖVŐNEK, BÉKE A TÁVOZÓNAK. A falu nagyon szerette az öreget, mert kiváló ezermester hírében állt: fúrt, faragott, pótolta a törött alkatrészeket, így kereste mindennapi kenyerét.
Nyitott kapuján szegény emberek ha beléptek, szívélyes vendéglátó lépett eléjük.
– Fáradj be, testvérem! Ülj le nálam, vacsorázz velem.
Egy szelet kenyérkéjét kettétörte, egy bögre tejének felét a vendégnek adta. Csendben elfogyasztották vacsorájukat és vendégét egyetlen ágyára fektette. Mikor a hold felkelt, ő maga öreg bundában a ház tornácán pihent le.
Így teltek az évek. Minden vendégét azzal bocsájtotta útnak:
– Tudod testvérem, én nagyon gazdag vagyok! Olyan vagyonom van, amiből mindenkinek jut és egyre több lesz.
Sem a vándorok, sem a falubeliek nem értették, amit mondott. Békességben élt hosszú ideig, amíg híre eljutott a Mennyországba is.
– Gyere Péter! - szólt Krisztus Urunk. – Öltözzünk szegény vándornak, látogassuk meg ezt a gazdag embert.
Feljött az Esthajnalcsillag, mikor a két vándor belépett a nyitott kapun.
– Békesség néktek testvéreim, tiszteljétek meg szerény hajlékomat!
Egy karéj kenyérkéjét most három részre osztotta, korsójából friss vízzel kínálta az idegeneket.
Este saját ágyát ajánlotta fel, bundájára fektette másik vendégét, maga szalmát hintett a földre.
Reggel az utasok távozásakor úgy búcsúzott tőlük:
- Járjatok békével, testvéreim!
A Mennyország felé haladva Péter megszólalt:
– Uram, még most sem értem, milyen vagyona van ennek a szegény embernek, mely mindig csak növekszik és sosem fogy el?
Krisztus urunk megszólalt:
– Péter, Péter! Ez az ember sok-sok szeretetéből szeretetet ad mindenkinek, ezért mindenki szereti. Ez a titka a kis házban lakó szegény, de gazdag testvérünknek. A szeretet az a kincs, melyet az emberek közt szétosztva mindig szaporodni látunk.
Tőle tanultam meg az igazi karácsonyi történetet, melyre minden évben ilyenkor emlékszem. – mosolygott nagyapám. Meséld el ezután minden karácsonykor te is!
Egy megosztással munkánkat is segíti. Köszönjük!
minden nap: 08:00 - 20:00
Január 1-én: zárva