Múzeumunk éjszakája a toronytól a pincéig

Örömmel töltött el minket az az érzés, hogy a múzeum újra sikerrel szólította meg közönségét. A múzeumi éjszakán több helyszínen, izgalmas programokkal vártuk vendégeinket. Együtt jártuk végig a folyosókat, minden zegzug életre kelt.

Az ország túlnyomó részén online rendezték meg a Múzeumok Éjszakáját, néhány intézmény azonban úgy döntött megnyitja kapuit a közönség előtt. Mi utóbbiak közé tartoztunk. El kell mondanunk, hogy a döntés egy héttel korábban történt. 

Eredetileg egy éjszakai élő bejelentkezést terveztünk a közösségi médián, melyhez egy reklám filmet szerettünk volna forgatni. Az előkészületek során világossá vált azonban, hogy a jogszabályok nem tartalmaznak olyan előírásokat melyek megakadályozzák a személyes találkozót a kiállításban. 

Három hónap utáni bezártság és a rövid előkészületi idő után féltünk, hogy nem sikerül megszólítanunk közönségünket. A több száz fős tömeg azonban megmutatta, hogy sokan felkapták a fejüket és a slusszkulcsot, amikor megtudták, hogy a virtuális világ helyett a valódi teret és mellé egy izgalmas programot kínálunk. A beszélgetések során kiderült, hogy csábító volt a torony meglátogatása, a pincében berendezett szabadulószoba, a kazamata megnyitása és az örök sláger, a tárlatvezetés. 

Úgy gondoljuk, jó este volt. Mindenki talált magának érdekességet, szórakozást. A tárlatvezetések egytől-egyig teltházasak voltak, a szabadulószoba fordulók ugyanúgy. Filmvetítés, saját fejlesztésű társasjáték, kereső színező, Múzeumi füllentők játék, végül máglyagyújtás. Lehetett közösséghez csapódva és önállóan barangolni. Mindenki a magának megfelelő verziót választotta.

Rengeteg fiatalt láttunk a múzeumban ezen az éjszakán, sokan jöttek öcsivel, hugival, anyuval vagy csak haverokkal. És a múzeumi dolgozó szíve ilyenkor repes az örömtől. A felnőttektől már megszoktuk, hogy egyszer benő a „fejük lágya” és rájönnek, van abban valami varázslatos, ha az ember megpróbálja megismerni a gyökereit, múltját, városát, várát, vagy legalábbis annak egy kis szeletét.  

Néhány fiatalt megkérdezett felfokozott hangulatú múzeumpedagógusunk. Miután kedvező választ kapott a srácoktól – „jöttünk, mert jó buli!” –, már le se lehetett vakarni a vigyort az arcáról. 

Szent Iván éji rendezvényünkhöz hozzátartozik a máglyagyújtás. Idén erre a várparkban, a híd mellett került sor az est zárásaként. A hídról a lelkes közönség hatalmas tapssal köszönte meg az estet és búcsúzott az éjszakától. 

A máglyagyújtás után következett még a biztonságot szolgáló eloltás, melybe önkéntes segítőink is bekapcsolódtak. Legyünk őszinték! Alaposan elfáradtunk, de megérte. Jó úgy hazatérni egy ilyen mozgalmas éjszaka után, hogy jövőhéten új alkalmak jönnek. Új ötletek. Azokból legalábbis képtelenség kifogyni, vírus ide vagy oda. 

Kedves Látogatóink! Ismét köszönjük az együtt töltött órákat! 

A felvételeket önkéntes munkatársunk, Mogyoróssy Márton készítette.