Helyet kínálunk Önnek!

A vár udvarára belépve egyből feltűnnek az új padok és növények, melyeket néhány nappal ezelőtt helyeztünk el. Vendégeink azonnal örömmel használni is kezdték. Jó megpihenni nálunk, tenni egy sétát a múzeumban, a várban. Felfedezni rejtett sarkokat, átélni a nyugalmat.

Sokszor észre se vesszük, elmegyünk mellette. Mintha mindig ott lett volna, el se tudjuk képzelni, hogy lehettünk meg nélkülük. Pedig nem rég óta vannak, alig pár napja. Mégis sokan szeretik már, sőt használják is őket.

A sárvári vár udvara új, a pihenést szolgáló elemekkel bővült, padokkal és növényekkel. Elhatároztuk az év elején, hogy még nagyobb figyelmet fordítunk vendégeinkre.

Arra vártunk, hogy elmúljon a hideg és esős idő. Idén ebből bizony kijutott. Csak májusban két héten belül két hatalmas vihar zúdult a városra. A vár udvarán is hömpölygött a víz, az ablakokat verték az apró jégdarabok. Végre aztán kisütött a nap és belevágtunk.

Az udvarra beszereztük a mediterrán hangulatot sugárzó kerámiatartókat. Hosszasan válogattuk a bele való növényeket. Szeretnénk, ha nemcsak nyáron lenne zöldebb az udvar, hanem aki télen betéved, ő is érezze át a vár hangulatát. Örökzöldeket, a telet átvészelő cserjéket, bokrokat válogattunk.

Elkészültek a padok is. Több lehetőségünk volt. Választhattunk volna kacskaringós, félköríves díszítményekkel gazdagított ülőalkalmatosságokat. Mégis azt gondoltuk, hogy a reneszánsz hangulatú, történelmi léptékkel mérve is jelentős, mai szemmel szintén szép udvarban túlzás lenne a túldíszítettség. Ezért döntöttünk az egyszerű, modern formát öltő padok mellett, melyek jól illeszkednek a macskakő, a vörös tégladíszsor és a fehér fal által meghatározott képhez.

A vár hétköznapjai

Gyakran felteszik nekünk a kérdést, mit jelent számunkra a várban dolgozni. Érthető az érdeklődés, hiszen nap mint nap egy olyan helyen lehetünk, amely a régi időkben és tegyük hozzá, reméljük, ma is, egy találkozóhely.

Nemcsak egy történelmi család vagy egy uralkodó família tartózkodási helye volt az épület. Egy kis világ volt, ahová szívesen betértek és visszatértek. Számtalan levél, a későbbi korokban újsághír számol be arról, hányan megfordultak itt.

A Nádasdyak idején tudósok, orvosok, költők, egyházi emberek, a nemesi családok lányai. A Wittelsbachok idején, amikor hazaérkeztek a bajor királyi család tagjai a környékbeli családok, a város politikusai, néha miniszterek jöttek vendégségbe.

A vár ugyanakkor a megélhetést is biztosította a városban és környékén élőknek. Az épület nem önmagáért volt, hanem egy birtok központjaként működött. Tudjuk például, hogy a két világháború között, amikor Ferenc bajor herceg és családja élt itt, a gazdasági hivatal a mai huszárkiállítás alatt, a földszinten működött. A bejáratnál, a mostani házasságkötő terem előterében pedig egy telefonközpont működött. Ide telefonáltak be minden reggel a majorokból, hogy beszámoljanak mindarról, ami intézkedést igényel. Sőt a gazdaság vezetője, a jószágigazgató családjával szintén a várban élt. Visszaemlékezések szerint a mai gyermekkönyvtár helyén. Hátul pedig műhelyek, garázsok épületei jelentették a mindennapi tevékenység színterét.

A vár ezt is jelenti nekünk. Az elődeink munkáját. Amikor belépünk a nagykapun mindez eszünkbe jut. Jól érezték itt magukat az emberek. Nehézségek voltak, ez természetes, de körbevette őket egy közösség, mely segített átlendíteni a problémákon.

Mi is így vagyunk ezzel. Beszélgetünk, szervezünk és tervezünk. Nemcsak magunknak, sőt elsősorban a hozzánk betérőknek.

Kérjük, foglaljon helyet nálunk!

Pörgetjük a világot magunk körül. Sietünk, hamar le szeretnénk tudni a dolgokat. Azt hisszük, ha most nem lépünk, lemaradunk valamiről. A nagy rohanás. Így lehetne nevezni ezt a kort, pedig szeretnénk lelassulni. Legalább egy kicsit visszavenni a tempóból.

Mi ezt kínáljuk vendégeinknek. Ahogy átjönnek a hídon, a park ölelte várba belépve mi a nyugalmat kínáljuk. A csendet, melyet legfeljebb gyerekek nevetése árnyal. A hűs aula, ahonnan a múzeum nyílik.

Sétáljanak végig a freskós termeken, ismerjék meg mindazokat, akik otthon érezték magukat egykoron a várban. Menjenek fel a toronyba, nézzenek rá a nyugodt kisvárosra. Tervezzék meg az esti programot, hol vacsoráznak, hol élvezik az est hűs szellőit. Ne feledkezzenek meg Magyarország egyetlen állandó huszárkiállításáról, mely a legmagyarabb fegyvernemként vitte hírünket Európába.

A múzeum után pedig következzen az udvar. Üljenek le a padokra, hunyják le szemüket és szeressék meg a pillanatot. Engedjék meg, hogy lelassuljon a világ.

A pihenés nagyon fontos. Nemcsak a szabadság alatt, hanem egy fárasztó nap után, sőt napközben is. Pár perc üldögélés sokszor a legtöbbet adja nekünk. Néhány pillanat egy padon ülve elnézve a fák zöldjét segít abban, hogy tovább lépjünk.

Mi ezt kínáljuk. Nem egy új szolgáltatásról van szó, annál jóval többet szeretnénk adni vendégeinknek. Az otthonosság érzését. Egy helyet szeretnénk, ahol jól érzik magukat. Mi ehhez kínáljuk a helyet Önnek!