Emberekről, örömről, reményről, bánatról

Nádasdy-vár

Maggie Stiefvater Hollófiúk sorozata négy könyvből áll. Aki most kezdené el olvasni, annak szerencséje van, mert nem kell átélnie azt a zavaró tényt, hogy egy-két kötet után újabb éveket kell várni a folytatásig. Én nem voltam ilyen szerencsés.

Az elsÅ‘ kötet megjelenése után egybÅ‘l olvasni kezdtem Maggie Stiefvater könyvét, ami azzal járt, hogy ettem a kefét a folytatásig.

A könyv ajánlója (fülszöveg):

Nem látó csak két esetben pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján; vagy te vagy a lény igaz szerelme… vagy te ölted meg Å‘t.

Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak elÅ‘ttük. Blue sosem látja Å‘ket. Ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétbÅ‘l, és megszólítja Å‘t. 
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Hollófiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. 
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Hollófiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélÅ‘, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. 
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: Å‘ okozza majd igaz szerelmének halálát. 
A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Hollófiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

LenyűgözÅ‘ sorozat! 
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?

Elárulom: nem oda, amit a terjedelmes és meglehetÅ‘sen idegesítÅ‘ fülszöveg sejtet. Az elsÅ‘ fejezetet sem olvastam volna el, ha a könyvespolcról leemelt könyv fülszövegének tartalmára koncentrálok. Simán visszacsúsztattam volna a kötetet a helyére. Ezért aki most szintén szájhúzogatva fanyalog, azt arra kérem, adjon a könyvsorozatnak egy esélyt.

Ez a történet nem egy szokványos romantikus tinidráma. A könyv a Szent György vonalakról szól, amelyekbÅ‘l mellesleg Sárvár és Szombathely között is húzódik egy. Ez a könyv az ismeretlen erÅ‘rÅ‘l szól, amit nyugodtan nevezzünk mágiának, bár a manipulatív irodalomban elcsépeltebb kifejezést kitalálni sem tudnék rá.

Maggie Stiefvater minden szereplÅ‘je erÅ‘s és feltűnÅ‘ személyiség. Stiefvaternek elhiszem, hogy ezek a fiúk és lányok, apák és anyák, gonoszak és jók valahol léteznek a világban (mondjuk Henriettában, Nyugat-Virginia kellÅ‘s közepén), csak épp az a szerencse ért bennünket, hogy egy icipici betekintést nyerhettünk a nem mindennapi életükbe.

A Hollófiúk nem könnyed esti olvasmány. Persze adott benne a csoda, ami mindenkit elvarázsol és ábrándozásra késztet: létezik ebben a világban egy fiú, aki ki tudja lopni az álmaiból a tárgyakat, az élÅ‘lényeket, és azok úgy működnek, ahogy az álmában megálmodta Å‘ket.

ElképzelhetÅ‘, hogy ébredéskor kihúz magával egy autót, aminek a motorháztetÅ‘je alatti tere üres, a jármű mégis működÅ‘képes. Máskor egy kenyérpirító kerül elÅ‘, ami teljesen hétköznapinak tűnik, de sosem kell áramba dugni, hogy működjön. Ez a fiú néha különös, kék színű virágokról álmodik, furcsa gyümölcsökrÅ‘l, kedves, idegen nyelvű árva lányról, aki az erdei fák között rejtÅ‘zik, és sosem öregszik.

Máskor viszont az álom rossz. A rémálmok borzalmas lényei gonoszak és vérszomjasak, és ha egyszer életre kelnek, az álombéli tolvajt az álmon túl is követik…

A tolvaj neve Ronan Lynch. Árva, dúsgazdag, önpusztító és tele van fájdalommal. A rajongásig imádott, mindig meséket és csodálatos történeteket mesélÅ‘ apja hullájára a garázsuk mellett lelt rá néhány évvel korábban. Valaki szétverte a férfi koponyáját egy csavarkulccsal.

Senki sem tudja, hogy ki tette, csak Ronan bátyja, de Å‘ nem beszél róla. Okkal. Mindannyiuk biztonsága érdekében. Ronan szerint inkább gyávaságból. Az apjuk üzletember volt, sokat utazott, sokféle emberrel állt kapcsolatban. Eladott nekik ezt és azt, csodálatos dolgokat, olyan tárgyakat, amilyenek a természetben nem kellene, hogy létezzenek.

És egy nap több vevÅ‘nek is beszélni kezdett egy titokzatos eszközrÅ‘l, amelyikért bárki ölni tudna. Egy eszközrÅ‘l, ami képes rá, hogy a legvadabb álmokat is valóra váltsa… Amikor a vevÅ‘k rájöttek, hogy a férfi ugyanazt az eszközt elígérte valamennyiüknek, egyikük felbérelt egy bérgyilkost és beváltotta a régen ígérgetett bosszút. Ez a könyv Ronan apjáról szól.

Ez a könyv Richard GanseyrÅ‘l szól, a nagyreményű szenátor asszony fiáról, aki allergiás a méhcsípésre, és egyszer, gyerekkorában belehalt egy méhraj támadásába. Akkor hogyan élhet még mindig? ElképzelhetÅ‘, hogy úgy, hogy a szerencsétlen eset idején egy Ley-vonal mentén sétálgatott.

Gansey nem tudja, miért kapott még egy esélyt az életre, de azt tudja, hogy kitÅ‘l kaphat választ. Felteszi rá az életét, hogy megtalálja egy halott király sírját. Owen Glendowerét. A király állítólag nem is halott igazán, csak alszik, és aki felébreszti, az választ kap a kérdéseire. Így keveredik Gansey Henriettába, ahol Ley-vonalból akad egy pár. Itt ismerkedik meg a különc Ronan Lynchel, Blue-val a furcsa lánnyal, aki jósnÅ‘kkel lakik egy kommuna-szerű házban, és akit szokatlan átok gyötör: csókjával meg fogja ölni az igaz szerelmét.

Ez a könyv Adam ParrishrÅ‘l szól. A henriettai szegény fiúról, aki túl okos, hogy elviselje a saját igazságtalan és sehová sem vezetÅ‘ sorsát. Az apja által folyamatosan bántalmazott és lelkileg megnyomorított fiú azonban sokkal erÅ‘sebb annál, hogy csak úgy feladja az álmait.

Három munkahelyen dolgozik egyszerre, szinte soha nem alszik, és abba az elitiskolába jár a hollófiúkkal, ahonnét egyenes jegye lesz Amerika bármelyik jó nevű egyetemére. Nem hagyja eltántorítani magát a céljától, mert tudja, ha nem sikerül – neki vége. Azt, hogy mennyire igaza van élete szomorú végkifejletével kapcsolatban, csak lassan értjük meg.

Nem Adam sérülései nyomán döbbenünk rá, bár akárcsak az iskolatársai, mi is láthatjuk valamennyi kék-zöld foltját, ütések nyomát a testén, a lelki kínzás nyomait a viselkedésén, ha nem is napról napra, de oldalról oldalra. Akkor derül ki, hogy az igazi gonoszság az elvakult, eltunyult, szűklátókörűségben és csökönyös kishitűségben rejlik, amikor megismerjük Robert Parrish személyét, Adam apjáét.

Nem tudom eldönteni, ki a megvetendÅ‘bb karakter a történetben: az apa vagy a gyáva, felfoghatatlanul közömbös anya, aki egyszerűen szemet huny afölött, ami a saját házában, a jelenlétében a fiával történik.

Adam egyetlen szerencséje, hogy találkozik Ganseyvel, és rajta keresztül Ronannel. A barátság erÅ‘t tud adni és még valami mást, megvilágosodást. Hogy senki sem köteles eltűrni, hogy az bántsa, akiben a világon a legjobban kellene bíznia. Hogy amit az apja művel vele, az nem részeg indulat, az valami annál is ijesztÅ‘bb és mélyebb jelenség. Hogy a bántalmazás nem a szeretet jele. Hogy ha valaki akkor érez elégtételt, ha a másik szenved, akkor ott valami nagyon félre siklott. Ez a történet a családon belüli erÅ‘szakot az élet törvényszerű velejárójának tartó vak és süket szomszédokról szól.

Ez a történet Noahról szól, akirÅ‘l sokáig csak annyit tudunk, hogy kicsit sápadtabb a kelleténél, halk, és hirtelen tud eltűnni, majd újra megjelenni. Hogy néha szomorú. És hogy senkivel sem kommunikál a Hollófiúkon kívül. Arra sem Gansey, sem Adam, sem Ronan nem emlékszik pontosan, hogy Noah mikor csatlakozott a kis társaságukhoz, de egyszer csak ott volt…

Ez a történet Blue SergantrÅ‘l szól. A lányról, aki pont annyira elÅ‘ítéletes a gazdag fiúkkal szemben, mint a gazdag fiúk a szegény lányokkal szemben. A furcsa hivatású, csupa nÅ‘bÅ‘l álló családja óva inti Å‘t a Hollófiúktól, hisz a kártyák szerint igazi katasztrófa közeledik Henrietta felé, és ebben Blue-nak is szerepe lesz. Amikor pedig Blue életében elÅ‘ször találkozik Ganseyvel, már tudja, hogy látta valahol a fiút, csak épp másik létezési formában: holtan, Szent Márk éjszakáján.

Ez a történet SzürkérÅ‘l szól, a bérgyilkosról, aki évekkel korábban megbízatással érkezett a poros Henrietta városába. Fel kellett kutatnia valamit. Ez a valami a szerencsevadászok és okkult tárgyak gyűjtÅ‘inek legnagyobb vágya volt. Bármit megtettek volna érte, hogy megkaparinthassák, bár senki sem tudta, hogyan néz ki, és mit kell pontosan keresni.

Szürke akkor rábukkant az állítólagos eladóra, és miután nem sikerül megegyezni vele, egy csavarkulccsal szétverte a fejét a saját garázsa elÅ‘tt. A mágikus eszközt azonban sehol sem találta, ezért most, évek múltán visszatért Henriettába, hogy tovább keressen.

Amikor rádöbben, hogy az eszköz, amit mindenki meg akar szerezni, valójában egy kamasz fiú, mélységesen megrökönyödik. Szürke sok minden, de nem emberrabló…

Ez a történet Aurora LynchrÅ‘l szól, Ronan anyjáról, aki azóta alszik csipkerózsika álmot, amióta Szürke megölte a férjét. Auróra maga is olyan volt, mint egy álom: gyönyörű, jóságos, kedves, vidám, telis-tele szeretettel és odaadással a fiai és a férje iránt.

Ez a történet Henriettáról szól, az isten háta mögötti kisvárosról, aminek határában egy szép napon megjelenik egy erdÅ‘, ami korábban nem is létezett. Cabeswaternek keresztelik el. Cabeswaterben a fák néha beszélnek egy latinhoz hasonló nyelvet, amit csak Ronan Lynch ért, de csak akkor, amikor álmodik.

Cabeswaterben az idÅ‘ néha megbolondul, és olyan dolgokat mutat, amik csak évek multán kellene, hogy odakerüljenek, és olyan dolgokat, amik már rég nem is léteznek. Cabeswater talán a világ legveszélyesebb helye, és lakik benne egy árva lány, aki megbújik a fák mögött…

Jó szívvel ajánlom a könyvet tizenhat éves kortól.

A halál, a misztikum, a csalódás, a gonoszság természetesen fiatalabbak számára is érthetÅ‘, de a könyv mögöttes üzenete már nem feltétlenül élvezhetÅ‘ némi élettapasztalat nélkül.

A könyv nyelvezete nem a legegyszerűbb. Az eredeti angol szöveg maga is komplikált és az angol véleményírók szerint nehezen olvasható. A magyar fordítás néhol pontatlan. Néhol kifejezetten részrehajlónak érzem – ami még soha nem tűnt fel más könyvek fordításának olvasásánál. A fordító gyakran kiszólt a szövegbÅ‘l, és elárulta az olvasóknak, hogy mely karaktereket kedveli, és melyeket nem. Mindezt árnyalatnyi jelzÅ‘sítéssel teszi, ahol nevet szerepel az eredeti szövegben, ott nála a röhög jelenik meg, ahol a sovány, ott a gebe, ahol kedves, ott a cukormázas. A fordítás eklektikus példája a jogi sugalmazásnak ‒ ez utóbbit természetesen magam is csak viccnek szánom. (Ugye mennyire idegesítÅ‘, amikor a szerzÅ‘ vagy fordító kidumál a szövegbÅ‘l? :D)

Aki azonban a könyv felsorolt problémáin át tudja verekedni magát, az garantáltan kedvelni fogja a történetet. Olvassátok, kölcsönözzétek ki, vegyétek meg. Mindenkinek más élményt nyújt majd a történet – ezért szól annyiféle emberrÅ‘l, annyiféle örömrÅ‘l, reményrÅ‘l és bánatról.