Tranzit. Lobler Ferenc kiállítása

Galeria Arcis

A Galeria Arcisban március 15-ig tekinthető meg a festőművész kiállítása, mely az elmúlt évek munkáiból ad válogatást. Szervező a transzcendencia, a filozófiai mélység, a technikai innováció és a szabadság.

A Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítóterében nyílt meg Lobler Ferenc festőművész Tranzit című tárlata, amely a kortárs magyar képzőművészet egyik legizgalmasabb, technikailag is úttörő vállalkozásába enged betekintést. A megnyitó beszédet eredetileg Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész, egyetemi tanár tartotta volna, ám egészségügyi okokból nem tudott jelen lenni. Gondolatait és elemző, személyes hangú kiállításszövegét Takács Zoltán Bálint, a Nádasdy Kulturális Központ igazgatója olvasta fel a közönségnek. ​

A kiállításmegnyitó sajátos atmoszféráját a vasárnap délelőtt csendje, a történelmi várfalak aurája és Lobler Ferenc műveinek különleges fényjátékai együtt teremtették meg. A boltíves térben a több évszázados emlékezet és a radikálisan mai vizuális gondolkodás találkozott, mintha a kiállítás címéhez illően maga az idő is „tranzit-zónává” változott volna: múlt, jelen és jövő egymásra rétegződő dimenziókként jelentek meg a képek előtt megálló néző számára.

Szurcsik József Lobler Ferencet „spirituális materialistaként” jellemzi, rávilágítva arra a feszültségre és egységre, amely az anyag és a szellem, a technikai fegyelem és a transzcendencia iránti érzékenység között feszül. A kiállítás egyik kulcsfogalma az „alumínium-akvarell”: a művész saját fejlesztésű technikája, amelyben a hagyományosan papírra kerülő akvarellfesték alumínium hordozóra kerül, s a fém ellenálló természete miatt nem szívódik bele az anyagba. Ennek eredményeképp a fény nem egyszerűen a felületről verődik vissza, hanem a fémlap és pigment közötti vékony, strukturált zónából „áramlik” kifelé, különös vibrációt, finom lebegést kölcsönözve a kompozícióknak.

Szurcsik József értelmezésében ez a technikai invenció nem puszta kísérletezés, hanem „metafizikai kapu”, amelyen át a néző eljuthat a látható világ mögötti rétegek megtapasztalásáig. A víz lágysága és az alumínium szilárdsága sajátos egységben oldódik fel a képeken. A látvány szakrális csenddé sűrűsödik, ahol a festmény már nem csak kép, hanem spirituális jelenség, egyfajta vizuális meditációs felület. A művek nem a gyors, illusztratív befogadást ösztönzik, hanem a szemlélődés lassú idejére, kontemplatív jelenlétre hívják a nézőt.

Lobler Ferenc művészete folyamatos válaszkísérlet az ontológia alapkérdéseire, arra, „mi az, ami létezik”. A képekben megfogalmazott állítása szerint nem elszigetelt dolgok, hanem viszonyok léteznek. A létezés nem statikus állapot, hanem dinamikus folyamat, amelyben formák, színek, struktúrák egymásra hatása rajzolja ki a világ szerkezetét. 

A festő nem elégszik meg a jelenségek felületi megjelenésével, sokkal inkább a „dolog-mivolt”, az egészben rejlő lényeg foglalkoztatja, amely gyakran a mélyben – a látható mögött, alatt, fölött – sejlik fel. ​

Szurcsik József megfogalmazása szerint Lobler Ferenc képei vizuális lételméleti „fogalomképek”, amelyek elkerülik a száraz elvontságot, mégis gondolati sűrűséggel telítettek. Technikailag fegyelmezett, formailag letisztult, mégis érzelmileg gazdag világ tárul fel, ahol a klasszikus filozófiai kettősség – ideák vagy anyag elsődlegessége – feloldódik. 

A festő művészetét ezért egyfajta spirituális materializmusnak nevezhetjük, olyan szemléletnek, amelyben a fém és pigment anyagi realitása, valamint a művekben megszólaló transzcendens tartomány szorosan összeszövődik. ​

A Tranzit című kiállítás címadó fogalma több irányban is értelmezhető: átmenet az anyagtalanból az anyagba, a sötétségből a fénybe, a múltból a jelenbe, a csendből a megszólalásba. A képek finom, melankolikus, mégis életerős transzcendenciával rajzolják meg az emberi alak, a figurális utalások vagy az absztrakt struktúrák közötti viszonyokat, így a befogadó számára személyes kalandként, tapasztalati térként nyílnak meg. A kiállítótérben tett „utazás” nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem a saját értelmezési horizont kitágítására is ösztönöz.

Érdemes figyelni Lobler Ferenc több évtizedes alkotói pályájának következetességét, technikai innovációját és szakmai-közösségi szerepvállalását is, amellyel a hazai művészeti élet aktív alakítójaként van jelen. Művei a kortárs magyar művészet markáns, autonóm pozícióját képviselik, ahol az anyagérzékeny gondolkodás, a metafizikai érdeklődés és a fegyelmezett vizuális nyelv egysége olyan műtárgyakat hoz létre, amelyek a látható világon túli tartományok felé irányítják a figyelmet – csendesen, következetesen, hitelesen. 

A sárvári közönség egy olyan életmű aktuális fejezetébe kaphatott betekintést, amely a művészet szabadságát nemcsak deklarálja, hanem minden egyes műben újra és újra megéli és megmutatja.

Lobler Ferenc Tranzit című kiállítása március 15-ig tekinthető meg hétfőtől pénteki 10 órától 17 óráig, illetve február 7-én és 21-én, illetve március 7-én szombaton 9 órától 13 óráig.

A belépés díjtalan.

A fotókat Takács-Reichardt Gabriella, a Nádasdy Kulturális Központ munkatársa készítette.