Viharos századok tengernyi zenéje

Nádasdy Ferenc Múzeum

Bartók, Kodály és Liszt művei hangzottak el a Nádasdy Príma Vista harmadik hétvégéjén a múzeum dísztermében Sas Dániel zongoraművész előadásában. A csodálatos este létrejöttét a Köszönjük Magyarország program támogatta.

Észrevették már Bartók műveiben az az elemi szomorúságot, amit nem lehet összetéveszteni más zeneszerzÅ‘k műveibÅ‘l áradó drámaisággal? Mintha az elsÅ‘ Allegro Barbaro kötetet hallgatva két véglet között mozgott volna a szerzÅ‘. A mozgás és dinamika elsÅ‘dleges, fiatalos oldalán és magyar népzenei világ minden pontján kihallatszó elmélázás oldalán. 

Sas Dániel zongoraművész elÅ‘adását Bartók gyermekeknek írt darabjainak válogatásával kezdte. Szándékosan váltogatta a gyermekek gyors, szertelen, belefeledkezett dinamikájú játékára emlékeztetÅ‘ darabokat az olyan lírikus hangvételű, régi magyar filmekbÅ‘l mindenképpen ismert darabokkal, amelyek nekünk, a nyolcvanas-kilencvenes években gyermekkorukat megélÅ‘ generációnak örök nosztalgiát jelent. Hangzás szempontjából, gondolatiságában, üzenetében is mindenképp.

A három nagy mester, Liszt, Kodály és Bartók műveinek hallgatása közben különleges kulisszatitkokba avatott be minket Sas Dániel zongoraművész. Liszt két csárdásának elhangzása elÅ‘tt például külön kiemelte, hogy Liszt szándékosan építette bele a zongorajátékába az ütÅ‘sök szerepkörét anélkül, hogy akár egyetlen egy más hangszer megjelent volna a zongora mellett az elÅ‘adói teremben. 

Liszt Ferenc Fünerailles darabját 1848. március 15. hatása alatt írta, a zenében megjelenÅ‘ gyászos hangulat, szenvedély és tragédia szándékos vonulatát akkor is halljuk, ha egyébként nem érezzük a darab megkomponálásának történetét.

Alkalmunk nyílt átérezni Kodály Zoltán művészetének néprajzi pontosággal megalkotott világát. Kodály Székely keservese, Székely nótája hatalmas barangolás a népzenei világban. Ott tesz le pontot és vesszÅ‘t, ahol más komponista már nem merne tovább gondolkodni. A zenei úttörÅ‘k léptékeit így vagy úgy, de egy évszázad után is számos kortárs zeneszerzÅ‘ igyekszik tovább építeni. A megélt korok érzései pedig átlengik a zenét, történelmünk legtragikusabb pillanatait mind megírták és megénekelték.

A zeneszerzÅ‘i nagyság izgalmas kihívásai közé tartozik, hogy többek között Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán is tisztelgett elÅ‘deik zenei öröksége elÅ‘tt. Liszt B-A-CH fantáziája és fúgája valóban a Nagymesternek szól. Maga Bach is játszott nevének betűivel komponálás közben a b, a, c és h akkordok durr és moll gyakori ismétlésével, és ezt tette Liszt Ferenc is említett darabjának a megírása közben. ElÅ‘bukkan azonban a Bachra jellemzÅ‘ játszási technika is, a fúgában különösen – mindez áthelyezve egy új korszak, új embereinek zenei ízléséhez igazodva és sorstörténetébe megírva.

A koncert ráadás darabja Hacsaturján, örmény származású zeneszerzÅ‘ darabja volt, második visszatapsolás után egy improvizációt kaptunk a Röpülj páva dallamára. Mi, a múzeum, a Nádasdy-vár örök szerelmesei szeretnénk azt hinni, a díszterem és maga a vár ihlette meg e két darab lejátszására a művészt. 

Hálásan köszönjük az est minden percét!

A programot az NKA Közművelődési Kollégiuma támogatta, a Köszönjük Magyarország fogadó oldala részére kiírt pályázat altémájában.