A táborzászló alatt. Élmény a várban

Kisiskolás táborunk idén is új programokkal, friss, máshol ki nem próbálható játékokkal várta a gyerekeket. A siker sem maradt el – tábor zászló, fesd magad póló, szlogen, hivatalos tábori sétapálca készült.

Természetesen titkos jelszó is született az egy hét alatt, de ezt nem áruljuk el. Minden másról azonban szívesen beszélünk.

Valószínűleg nem tévedünk nagyot, amikor azt mondjuk, hogy majdnem minden felnőtt járt annak idején nyári táborba. A legszebb tábori élmények örökre velünk maradnak. Évtizedek múlva is szívesen idézünk fel egy izgalmas pillanatot.

A hosszú bezártság után a gyerekek idén különösen szomjazták a társaságot, a játékokat, a kirándulást. Mindegyikből igyekeztünk megfelelő mennyiséget nyújtani, ami még így is kevés volt, hiszen csak öt nap állt a rendelkezésünkre – elrepült, mire észbe kaptunk. Pedig mennyi minden történt!

Minden nap reggeli tornával kezdtünk. Először munkatársaink adták a ritmust, mutatták a gyakorlatokat. A harmadik perctől azonban már a táborozók következtek. Tegyük hozzá, szerintünk mi jobban elfáradtunk, mint a gyerekek. 

Egyik nap vivóbajnokságot rendeztünk. A várban, ahol egykor magyar vitézek éltek, természetes, hogy ezt sem hagyhattuk ki. A lányok és fiúk nemcsak ügyesen vittek be egy-egy szúrást, de a védekezésben szintén igencsak komoly tehetségről tettek tanúbizonyságot.

Jártunk a múzeumban, a kazamatában. Felfedeztünk és kiszíneztünk rejtett területeket a váron belül, de játszottunk szerepjátékot a freskók képeivel, kutattuk a múzeum legöregebb műtárgyát, megjártuk a padlást. Sőt még riportokat is készítettünk egymással, a múzeum munkatársaival. 

Az arborétumban a fák latin neveivel ismerkedtünk. A legkedvencebb és – valamiért a legviccesebb – hangzásút felírtuk a tábor hivatalos sétabotjára, mert az is készült. 

– Mi is volt az, gyerekek???

– Petula Pendula!

Kedves szülők! Lehet kutakodni, hogy mit rejt a latin megnevezés, de egyszerűbb, ha megkérdezik táborozó gyermeküket. Biztosan emlékeznek rá, miért nevettünk annyit a fa latin nevének hosszúságán, dallamosságán, amikor a magyar nyelv csak úgy fogja és ki-nyír-ja ezt egy elegáns huszárvágással.

Voltak kézműves foglalkozásaink, ahol az elkészült tárgyak nagyrésze még a táborban maradt. Az agyagozás szebbnél szebb alkotásait ugyanis égetni kell. Vali néni azt mondta, őszre összegyűlik nála egy kemencényi, akkor majd kiégetjük, és el lehet vinni a remekműveket. A karkötők, rajzok azonban már otthon, a nyári emlékek sorát szaporítják.

Pólót is batikoltunk Pataki Anna vezetésével. Valljuk be, ez egy irtó szórakoztató és nagyon hangulatos tevékenység, főleg, mikor kibontogatjuk a kész remekműveket. A Tábori zászlóra felkerült mindenki festékes tenyere. Utólag már sajnáltuk, hogy nem vittük magunkkal a zászlót a kalandparkba, ahol minden pályát megmásztunk, mindenhol mi voltunk a legügyesebbek, leggyorsabbak, legmerészebbek. És aranyat mostunk. És jól elfáradtunk. És SI-HU-ztunk is a városon át. A kis városi vonatról boldogan integettünk mindenkinek. Milyen jó volt, amikor egy-egy ismerőst fedeztünk fel az utcán. Egyik délután mesét néztünk a hűvös kazamatában. Jó volt a film, de a hűvös levegő is. És az idő mindeközben repült. 

A tábor vezetői töredelmesen bevallják, hogy imádták az egy hét minden percét. Szeretnének ismétlést. Nem teljesen ugyanilyet – mert azt nem lehet újra idézni, de a korosztálynak megfelelő Huszárképző augusztusban megnyitja kapuit. Addig is gyűjtjük a jobbnál jobb ötleteket. Szeretünk meglepetést okozni és meglepődni, amikor rájövünk, milyen okos és tehetséges gyermekek vesznek bennünket körül!