Amikor egy korszak megszólal

Régizene programunk részeként egy estén ellátogattunk a magyar végekre és a francia király udvarába. Kátai Zoltán, majd Szászvárosi Sándor és zenekara olyan zenét játszott közönségének, mely a mai kor emberének is a legnagyobb élményt nyújtja.

A sárvári Várkertben és a Kamarateremben két óra alatt négy évszázad zenéjét ismerhettük meg. A 15. század reneszánsz dallamaitól a 18. század barokk muzsikájáig emelkedett a zenei ív. A Régi Zene programsorozat Sárváron természetes. Az ún. török kor egyik kulturális fellegváraként tartották számon a várat.

A Nádasdy család kultúrapártolása nem ismert határokat. Elsősorban az irodalom terén nyújtott támogatásait tartja számon az utókor, pedig a családtagok zenei érdeklődése is figyelemreméltó. Most itt csak utalunk a táncosok, különféle végvári zenészek jelenléte mellett arra a tényre, hogy Nádasdy Ferenc (1623-1671) országbíró udvarában hét-nyolctagú állandó zenekar is működött, de énekesek jelenlétére szintén utalnak nyomok.

Kátai Zoltán, Kossuth-díjas énekmondó Áttekintés című műsorával egy korszakot mutatott be nekünk az árnyas fák tövében. A csodálatos orgánum mellett megismerhettük az egyes dalokhoz fűződő történeteket. És még valamit. A művészi alázatot.

Magyarország történelmében máig ható események időszaka volt a török kor. A mohácsi csata (1526), majd Buda elfoglalása (1541) és az azt követő közel másfél évszázad nemcsak a politikát, a gazdaságot, hanem a kultúrát is meghatározta. A zene ennek egyik lenyomata.

A dallamok, a szövegek együttese a kortársak számára egyszerre jelenthette az információk forrását és a lelki támaszt. A harcok, a folyamatos csatározások mellett az állandó zene korszaka is volt ez a két évszázad. Kátai Zoltán áttekintése erről adott számot.

Szászvárosi Sándor és együttese Európa másik szélére, Franciaországba kalauzolt el minket. Hosszú évtizedek háborúskodása, belpolitikai zivatarai után ma XIV. Lajos udvarát nemcsak a politika, hanem a művészet egyik csúcskorszakának is tartják. A kortársak sem gondolták másképp. Ha végig tekintünk Európán az építészetben, számos lenyomatát sorolhatnánk például a versailles-i udvar hatásának. Gondoljunk a sárvári vár szalonsorára, melynek egybenyíló termei emlékeztetnek a Napkirály palotájára.

A francia udvar legnagyobb sztárjai közé számítottak a zenészek, többek közt a viola da gamba művészei. A szó, mint azt a zenekar vezetőjétől, Szászvárosi Sándortól megtudtuk, annyit jelent, hegedű a comb között. Valóban a hangszert nem támasztják le a földre, hanem a két comb közé szorítják. Egyetlen egy utóda van, mely a mai zenekarokban is megszólal, a nagybőgő.

Nem véletlen, hogy a hangszer külön műsoron mutatkozott be Sárváron. Nádasdy Ferenc országbíró udvarából ugyanis több viola da gambe művészt ismerünk név szerint. Egyikük, Reichard Pfeil a korszak másik kulturális központjában, Esterházy Miklós udvarában is játszott. A forrásokban rájuk a fiolista megnevezés utal rájuk.

Az Angyal, az ördög és a mester című esten három francia viola da gamba művész, Saint Colombe, Antoine Forqueray és Marin Marais repertoárjából hallottunk válogatást. Az elhangzott művek előadása az est második vastapsát váltották ki.

Egy nyári estére többre nem vágyhatunk. Teltházas előadások, valódi zenei élmény. (tzb)