Jankay Tibor kiállítása a Galeria Arcisban

Galeria Arcis

Az Egy csabai az őrült évek Párizsában – Jankay Tibor című kiállítás egy rendkívüli művészi és emberi történetet tár elénk, amely a 20. század egyik legpezsgőbb kulturális korszakának, az 1920-as évek Párizsának atmoszférájába kalauzolja el a látogatót.

A tárlat nem csupán egy kiállítás – ez egy időutazás a múltba, amikor egy fiatal békéscsabai művész, Jankay Tibor (1899-1994) élete végérvényesen összefonódott a francia főváros lüktető művészeti életével.

Jankay Tibor alakja messze túlmutat egy hagyományos művészportrén. Deutsch Tibor néven született 1899. március 24-én Békéscsabán, egy hatgyermekes zsidó kereskedőcsaládban. Már nevében is hordozta sorsának kettősségét: a magyar földön gyökerező identitást és azt a kozmopolita szemléletet, amely később művészetének meghatározó jellemzője lett. 1945-ben felvett Jankay Tibor neve szimbolikusan fejezte ki ezt a kettős hovatartozást, melynek első tagja, édesanyjára Lőwy Jankára utalt. 

Művészeti pályája korán megkezdődött. Első mestere Bálint Benedek fafaragó mester, az egyik legjobb technikájú magyar fametsző volt, Munkácsy Mihály festményeinek és rajzainak sokszorosítója. Jankay 1915-1918 között a budapesti Iparművészeti Iskola diákja lett. Itt ismerte meg a freskófestészet alapjait, a monumentalizmust és a kontúrok jelentőségét. E sajátosságok végigkísérték egész művészetét.

1918-1919-ben a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol olyan legendás mesterekkel találkozott, mint Szinyei Merse Pál és Vaszary János. Különösen Vaszary János gyakorolt rá nagy hatást, akivel – a jelentős korkülönbség ellenére – baráti viszonyba került. 

A zsidótörvények miatt Magyarországon kényszerűen megszakadt tanulmányait Jankay rövid németországi és ausztriai kitérő után a párizsi Julien Akadémián zárta le 1924-ben. Ez a pillanat jelentette karrierje igazi kezdetét és egyben egy kultúrtörténeti korszak részesévé válását. 

Jankay Tibor valóban „a legjobbkor volt a legjobb helyen”. Az első világháború nélkülözései, veszteségei és traumái után Párizs 1920-ban fellélegzett. Elkezdődött az őrült évek évtizede. A szabadság eufóriájában élő városba özönlöttek a világ minden tájáról a művészek: Chagall, André Breton, Picasso.

Jankay Tibort felélénkítette a korabeli francia főváros lüktető művészélete. Képes volt rákapcsolódni a vibráló változások hullámhosszára, felkeltette az érdeklődését az új, a még nem látott. Elfogadta és belépett a más gondolatkör, az új formák, a szokatlan kifejezésmód világába. Ebben az időszak ismerkedett meg Picassóval és körével, és ahogy maga fogalmazott: „életem legfontosabb pillanata volt”.

Az Egy csabai az őrült évek Párizsában –  Jankay Tibor című kiállítás műtárgyanyagának döntő része évtizedek óta nem szerepelt közönség előtt. Gyarmati Gabriella a Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze, a kiállítás kurátora és látványtervezője tudatos válogatással állított össze egy olyan anyagot, amely harmincnál több alkotást tartalmaz – néhány festményt és javarészt grafikai munkákat.

A tárlat különlegessége, hogy jól elkülönülő, karakteres műcsoportokkal mutatja be a művészetére gyakorolt párizsi hatást. A képzőművészeti alkotásokhoz a város korabeli hangulatát megidéző fényképeket társították, megnyitva a látogatók előtt a térbeli és időbeli utazás lehetőségét.

Jankay párizsi korszakának legjellemzőbb műfaja a szénrajz volt. A két világháború közötti időszakban sokan használták ezt a technikát – egyrészt az avantgárd irányzatok, különösen a kubizmus és a rajzolószén vaskos, geometrikusan ható vonalai jól megtalálták egymást, másrészt a gyakorlati használhatósága, a munka mobilitásának lehetősége is fontos szempont volt.

A szénrajzokon visszatérő szereplők a festők, könyvárusok, csavargók, olvasók, sétálók a Szajna-parton. De megjelennek a munkások is – a zsákhordó, a vándorköszörűs. A háttér, amely azonban azonos jogú szereplő az emberi alakokkal, a város egymásra torlódó, jellegzetes házai, a szűk utcák, a hidak, az épületek, a Notre-Dame. Utcai verekedés, a kávéházak világa, abszintivók, fiatalok és idősebbek, magányosak, elhagyatottak és társasági csoportok, szépek és elgyötörtek – a világ teljessége mutatkozik meg a lapokon.

Jankay művészetének ez az időszaka különösen értékes, mert stilárisan jól megkülönböztethető mind a korábbiaktól, mind pedig a későbbiektől. Az 1920-as években Párizsban, illetve Olaszországban készült alkotásai könnyed, finom és légies, geometrikus, a vonal erejével építő szénrajzok, pasztellek. Jankaynak ezt a korszakát „derűs, világosan színezett, s nagyon erősen grafikus karakterű festészetnek” is nevezik.

Jankay stílusáról elmondható, hogy a kezdetektől a francia igazodású, korszerű szemlélet vonzotta. Rengeteg benyomást gyűjtött, és szabadszellemű, kísérletező művész volt, amely együtt járt a változásokra való reflektálással. 

Jankay Tibor 1994. március 20-án halt meg Los Angelesben, 95 éves korában. Végrendeletében szülővárosára, Békéscsabára hagyta alkotói hagyatékát és jelentős műgyűjteményét. A hagyaték 1995-ben érkezett Magyarországra, és körülbelül 3000 festményt, 5000 grafikát, 300 szobrászati munkát és 143 tételből álló néprajzi gyűjteményét tartalmazza.

Ez a rendkívüli gyűjtemény teszi lehetővé, hogy ma, évtizedekkel a művész halála után, olyan kiállításokon mutassuk be a művész életművét, mint az "Egy csabai az őrült évek Párizsában", amely a művész  oeuvrejének egy eddig kevéssé ismert, de annál fontosabb szeletét tárja fel.

Az Egy csabai az őrült évek Párizsában –  Jankay Tibor című kiállítás több szempontból is egyedülálló élményt nyújt a látogatóknak. Elsősorban kultúrtörténeti utazást kínál az 1920-as évek Párizsába, abba a legendás korszakba, amikor a francia főváros a világművészet központja volt.

A kiállítás lehetőséget ad arra, hogy közelről megismerjük egy magyar művész párizsi éveit, aki személyesen tapasztalta meg az „őrült évek” atmoszféráját. Jankay grafikai munkái, szénrajzai és festményei autentikus dokumentumai ennek a korszaknak – nem múzeumi rekonstrukciók, hanem egy akkor ott élő művész közvetlen szemtanúi beszámolói.

A tárlat művészettörténeti szempontból is fontos, mert bemutat egy eddig kevéssé ismert, de rendkívül értékes anyagot. A kiállítás művei évtizedek óta nem voltak láthatók, így a látogatók valóban új felfedezéseket tehetnek.

A kiállítás végül esztétikai élményt is nyújt. Jankay párizsi korszakának művei a francia avantgárd hatására születtek, de megőrizték a művész egyéni látásmódját. A szénrajzok expressziója, a kompozíciók dinamizmusa és a témák sokszínűsége garantálja, hogy minden látogató talál magának vonzó darabokat.

Az Egy csabai az őrült évek Párizsában –  Jankay Tibor több egy művészeti eseménynél. Kulturális élmény is egyben , amely összeköti a múltat és a jelent, Békéscsabát és Párizst és most már Sárvárt is, a helyi és az egyetemes értékeket. Minden művészetkedvelőnek, kultúrtörténet iránt érdeklődőnek és azoknak is ajánlom, akik kíváncsiak a 20. század egyik legizgalmasabb korszakának autentikus dokumentumaira.

A kiállítást Takács-Reichardt Gabriella, a Nádasdy Ferenc Múzeum, Művelődési Központ és Könyvtár művészettörténésze nyitotta meg. A kiállítást megnyitószövegével ajánlottuk figyelmükbe.

A kiállítás megtekinthető 2025. szeptember 26-ig hétfőtől keddig 10 és 17 óra között a Galeria Arcisban.