Sajt(ó)tájékoztató a múzeum dísztermében

Üregek, egerek, manók és mosolyok

Molytalanítottuk a Nádasdy-várban lévő manóalagutakat, és megismerkedtünk a gödöllői küldöttséggel. A múzeum pedig újra megmutatta egyedi oldalát, ahogy minden alkalommal, ha újabb könyvvel ismerkednek meg a látogatók.

Néhány hete híre kelt Sárváron és környékén, hogy Nyávogi-helyzet alakult ki Gödöllőn, és Herceg Egérváry Elemér a kíséretével együtt menedéket kért a Nádasdy-vár manóitól, hogy egy kastélyközi csúcstalálkozó keretein belül megtárgyalják a megoldás lehetőségeit.

Ebben legnagyobb feladat Faludi Ildikóra hárult, aki a gödöllői Grassalkovich kastély muzeológusaként első kézből számolt be a hercegi egér kalandjairól. Különleges engedélyt kapott Elemértől, hogy megossza velünk a mesekönyvek születésének körülményeit egy sajt(ó)tájékoztató keretein belül.

Ildikó elmesélte, hogy muzeológusi munkája során felfedezte, hogy több levelezésben is felmerül, hogy a kastély körül sok az egér. Mesélt erről a kisfiának, aki a későbbiekben nem csak konzulensként működött közre, hanem aktív írótárssá vált.

Majd egy játszótér mellett eltöltött délután folyamán, Ildikó először papírra vetette Herceg Egérváry Elemér történetét. De ezzel még csak egy út eleje kezdődött. A gödöllői kastély igazgatója, Dr. Ujváry Tamás nagy lehetőséget látott a történetben, és maximális támogatásáról biztosította Faludi Ildikót, majd megkezdődött a munka.

Egy jó történetnek kell a vizuális megjelenés, így illusztrátor keresésbe kezdtek. A választás Ferencz Tamásra esett, aki egészen egyedi módon oldotta meg a feladatot: megalkotta Herceg Egérváry Elemér kávéfoltos naplóját, a legkedveltebb fagylaltjainak rajzával együtt.

Nem is volt kérdés, hogy ő lesz az, aki a nemes egér meséit rajzokba önti.

Ezután pedig már nem volt megállás, az első regény Múzeumpedagógiai Nívódíjat kapott, az olvasók pedig azonnal szívükbe zárták Elemért és barátait, köztük a Nyávogi problémát jelentő Kastély-Haázy Sándor, akinek alakját a kastély komolyzenét rajongó macskája ihlette.

A beszélgetés után pedig kezdődött az igazi kaland. Takács Zoltán Bálint, a Nádasdy Ferenc Múzeum igazgatója különleges tárlatvezetés keretében mesélt a vár utolsó tulajdonosairól, a Wittelsbach családról, a falak között élő két hercegről és négy hercegnőről, majd egy kis teázás és sütizés következett.

Az este fénypontjaként pedig feltárultak a Nádasdy-vár Manó-lakának falai. Egy különleges ajándékként a manók bemutatták Manó Papát, aki már a történelem kezdete óta jelen van a legfontosabb eseményeknél, hogy mindent alaposan el tudjon mesélni a manó gyermekeinek.

Azt is megtudhatták vendégeink, hogy Papa igazából egy valódi troll, aki nem csak megfigyelni szeret mindent, hanem rosszalkodni is. A családi fénykép album tele van ezt bizonyító képekkel. Tátika pedig, Papa legkisebb és rá a legjobban hasonlító gyermeke megígérte mindenki előtt, hogy követni fogja a tanultakat és minden sárvári eseménynél jelen lesz.

Az exkluzív várbejárás után még alaposan szemügyre lehetett venni a díszterem ideiglenes szőnyegét, ami a gödöllői kastély kiterített térképét ábrázolta. Bele lehetett olvasni az óriáskönyvbe, amit kifejezetten erre az estére állítottunk össze, természetesen a manók és egérkék felügyelete mellett. Ott volt még a méretes babaház, amit Kálmán, a vénséges vén kályha felügyelt óvón és suttogott titkokat a gyerekek fülébe a nagy játék közepette.

Herceg Egérváry Elemér és kísérete vidáman, hatalmas mosollyal az arcán búcsúzott. Az utolsó búcsúölelések közepette megígérték, hogy megfogadják a manók tanácsát, és béketárgyalásokba kezdenek Kastély-Haázy Sándorral: Ha ez mégsem vezet eredményre, a délutáni szundikálása közben meghúzkodják a kandúr bajszát.