Évszázadokon át a Sárvár Anno táborral

Történelmi táborunk egy hete minden résztvevőnek élményt hozott. A táborozó gyerekeknek és a tábort szervezőknek egyaránt. Öt napon keresztül évszázadokat jártunk be. Kutattunk, játszottunk, hagyományőrzőkkel találkoztunk és kirándultunk.

Minden napunk beszélgetéssel kezdődött, melyet reggeli szeánsznak hívtunk. Hagyományos kérdések, ki mikor ébredt, hogyan indult a napja. Mit olvasott, nézett a tévében vagy játszott szüleivel, esetleg a számítógépen, okoseszközön. 

A válaszok alapján indultunk neki a napnak, egy-egy témát érintve. Régi korok napirendje került elő az egyik nap. Megtudhattuk, hogy egy könyv a 18. századból azt ajánlja olvasójának, kezdje a reggelt ájtatossággal, de ne feledkezzen meg a háztartásról sem, sőt a gazdasági ügyekre is figyeljen oda.

Másik nap az étkezés került szóba. A reggeli, az ebéd és a vacsora ideje. Természetesen, régen minden más volt, amiről sokat megtudhatunk a korabeli levekből, iratokból. Egy délutáni dinnyeevés pedig jó alkalmat kínált arra, hogy megértsük, miért volt fontos Kanizsai Orsolya számára a különféle gyümölcsök termesztése.

A napi mozgás sem maradt el. A felmerülő kérdéseket gyakran nem elméletben válaszoltuk meg, hanem fogtuk magunkat és elsétáltunk a helyszínekre. Így ismertük meg a Nádasdy-vár zegzugait. Nevek után kutattunk a torony első emeletén, kincsek után a gazdasági épületek pincéiben. Lerohantunk a bástyákba, de felültünk a legnagyobb bástya tetejére is. A padláson pedig denevérek után jártunk.

A múzeumban több izgalmas rejtélyt is megoldottunk. Megkerestük a királyné nyakékékét, eljátszottuk a dísztermi freskók néhány jelenetét, de még Báthory Erzsébet helyébe is képzelhettük magunkat.

A csapat idén Pápára látogatott el. A Kékfestő Múzeumban nemcsak egy mesterséggel ismerkedhettünk meg, hanem elkészíthettük saját alkotásainkat is. Közben persze jól agyonpecsételtük magunkat, de a mellettünk álló sem maradt ki. Az Eszterházy kastélyban a legyezők titokzatos világába avattak be minket a termeken át vezető túra után.

A Sárvár Anno tábor programjának állandó eleme a malom. Idén sem maradt el, mindenki játszott mindenkivel, mindenki győzött legalább egyszer. A babzsákok pedig kiváló lehetőséget adtak a pihenés mellett a várjátékra is. Azaz egymás lebabzsákozására. 

Két délután pedig sárvári hagyományőrzők látogattak el hozzánk. A Sárvári Hagyományőrző és Íjász Egyesülettel a honfoglaláskori íjászattal ismerkedtünk meg, de nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is. A Nádasdy Bandérium hajdújával pedig a végvári harcok közepette éreztük magunkat. Kanócos, keréklakatos és kováslakatos pisztolyokat, puskákat és ami fontos, a kiegészítő eszközöket ismertük meg. Végül a szablyák és a fokosok is előkerültek.

Ugyan helytörténeti táborként határoztuk meg magunkat, nemcsak a pápai úton, hanem itthon is kézműveskedtünk. Szóba hoztuk a régi korok ruháit, szőnyegeit és egyből felmerült a kérdés, hogyan festették meg régen a textíliákat Délután ezért batikoltunk egy jót.

Minden nap szóba hoztuk a kincseket, melyeket a főurak egykor csodakamrákban, csodaszobákban gyűjtöttek, különleges szekrényekbe zártak. Egész héten járva a várparkot, az arborétumot, a tereket, mindenki gyűjtött kisebb-nagyobb tárgyakat. A gyűjteményből az utolsó nap kis csodadobozok készültek. 

Így telt el egy hét, nagyon hamar. Beszélgetések, kalandok, játékok és természetesen ebéd utáni szieszták a babzsákokban. Finom ebédek, változatos kínálat uzsonnára, közben pedig kisebb-nagyobb meglepetések. Elmondhatjuk tehát, hogy minden rendben volt. 

És még valami. A táborozás nemcsak a gyerekeknek jelentett élményt, hanem mindazoknak, akik a tábort szervezték és bonyolították. A hagyományőrzők, de a pápaiak is elmondták nekünk, milyen jó kis csapattal voltunk náluk. 

Találkozunk jövőre!