Illangók. Egy ikerpár öröksége

Nádasdy-vár

Eszes Rita kitalált egy világot, amiben az emberek hite erősíti szellemvilágot, és az is pusztítja el. A főszereplője egy magyar ikerpár, és az ő nemvárt örökségük, mellyel többet kaptak, mint azt álmaikban elképzelhették volna…

Azt tartja a mondás, magyar lakta területen, ha elég sokáig mész előre – vagy hátra −, előbb-utóbb belebotlassz egy kastélyba. A kérdés csak az, hogy lakják-e vagy sem. Eszes Rita könyve ifjúsági kalandregény, mely Erdély vidékeire kalauzol el bennünket. Nincs úti leírás, sem folklór. A mai srácok szemével mutatja meg a világot, és még annál is többet, ami a valóság mögötti árnyékokban lapul: az illangókat.

Márk és Patrik ikertestvérek. Örököltek egy kis bírtokot Erdélyben a néhai Polli nénikétől, és ahogy az az életben is a hétköznapi kíváncsiság hatására történni szokott, odautaznak a Varságba, hogy szemügyre vegyék az örökséget. Elképzelés is akad bőven, hogy mit kezdjenek az aránylag jó állapotban lévő épülettel, ami nem is vár csak vadászkastély, de kit érdekel – így is vagyonokat érhet, ha megfelelő kezekben, a megfelelő célra hasznosítják. És itt kezdődnek a bonyodalmak, aminek hatására se múzeum, se turistaszálló nem lesz a kastélyból, hiába a példaként emlegetett Nádasdy-kastély Nádasdladányban (bár én személy szerint jobban örültem volna neki, ha  Sárvárét említi a történet, és ezt majd igyekszem az írónőnek is kifejteni – ez nem kritika, hanem mosolygás).

Amúgy mit kezdenél vele, ha lenne egy saját kastélyod? Beleköltöznél? Hozzálátnál a kitakarításához, felmérnéd a kárait? És mit kezdenél, ha alig érkezésed után kiderülne, hogy a kastély körül több a furcsaság, mint amit a józan ész befogadni képes? Ó, a hanyatt-homlok menekülés is benne van a pakliban, meg a verzió is, hogy a kezünkbe vesszük az irányítást, mert olyan nincs, hogy nincs! Aztán jön a nagy ötlet – ismerjük meg a helyieket!

Mindenhol, de Erdélyben duplán igaz, hogy ha helyi információt akarsz, menj a kocsmába, és ott csikard ki. Mert itt, ebben a kis faluban mindenki tudja, hogy a kastélyunkkal valami nem stimmel, de ahogy rákérdezel, hogy micsoda, mindenki fütyörészésbe vagy fejvakargatásba kezd. Aztán van itt még valami: különös viselkedésű fiatal nők, kik százötven éves falikárpitokról lépnek le, viselkednek igazán furán, s ha még mindez nem elég: begombáztatják hőseinket…

Ennél mélyebbre nem mehetek a történet cselekményismertetésében, de pár szót még arról, hogy miért ajánlom elolvasásra a regényt, oly sok másik helyett:

Eszes Rita ért a mágia újfajta bemutatásához. Ez már majdnem sci-fi, ahol ugye a legfantasztikusabb jelenségek is pontos magyarázattal rendelkeznek. Azért ajánlom, mert a történet magyar vidéken játszódik, magyar nevekkel – amelyek valamilyen okból kifolyólag nem annyira menők a mai fiatalok szemében. Ami nem Jack, John és Alicia, Emili vagy nem kelet Pensylvániában játszódik, az nem is biztos, hogy jó, ami meg Erdélyben, az tuti uncsi lehet. De miért? És akkor beugrik az egyszerű elméleti kérdés, hogy nem inkább a fantáziánkkal van baj, amikor az ismertebb környezetet nem tudjuk mágiába itatva elképzelni? Nem sokkal érdekesebb, ha ismert utcákról olvasol, ahol a tizenegyedik és tizenkettedik házszám közé még beékelődik egy 11-a, de ajtaja nincsen? Minden attól függ, milyen jól van megírva. Minden angolszász, felkapott regény más nemzetiségű kistesója bekebelezésre váró falat? Nem, dehogy. És lassan ki is lépünk ebből a kliséből. Gondoljunk az immár szintén felkapott Skandináv irodalomra. Más kérdés, hogy egyesek szerint azért ahhoz kellett egy tetovált lány.

Visszakanyarodva a mi történetünkhöz: az Illangók története közelebb áll a Tüskevárhoz, mint az Árnyvadászok sorozathoz.  Vannak benne ízes körmondatok, vidéki bácsikák és lovászfiúk, okosan felépített spekulatív mondavilág. Azért fog tetszeni neked, mert vicces. Mert a főszereplők szimpatikusak, mert számos olyan szituációba kapsz betekintést, ami akár veled is megtörténhetne. Mert kedvet kapsz jövő nyáron, vagy akár idén elutazni a Varságba. Jómagam tizenhét éve jártam arra utoljára, és a bádogistenek és meglepő kreativitással kialakított helyi vendégmarasztaló kiszolgáló helyiségek mellett a vidék vadságára emlékszem a leginkább. Ahol a helyiek, ha meg akarták sérteni a szomszédjukat, csak átkiabáltak a kerítésen: - Hé, te tök! Olyan jámbor a míveltséged, mint a medvének, amelyik most jött le a hegyről!

Március 30-án az Illangók könyvbemutatója alkalmából várbejárást rendezünk a Nádasdy-várban. Olyan programot alakítottunk ki Eszes Rita könyvének ismertetője mellé, ami alatt te is a fali kárpitokat fogod figyelni és a kutak mélyét kutatni! Éljenek az illangók!