Erich Segal: Az évfolyam

Erich Segal amerikai író, irodalom-és nyelvészprofesszor egyetemi tanulmányait a Harvardon végezte. Később ugyanitt tanított. Első sikeres műve a Love Story című regény, amely minden idők egyik leghíresebb romantikus szerelmi története.

Stílszerűen 1970. február 14-én, Valentin napján jelent meg, s az év könyvsikerévé vált. 41 hetet töltött a New York Times bestseller-listáján, hónapokig vezette is azt. Hollywoodban meg is filmesítették a történetet. A forgatókönyvet Segalra bízták.
1971-ben Golden Globe – díjat kapott a legjobb forgatókönyv kategóriában. Az azonos című filmadaptációt Ryan O’Neal és Ali McGraw főszereplők vitték sikerre. A film öt Golden Globe-díjat nyert és hét Oscar-díjra jelölték, de az arany szobrocskát csak a legjobb filmzene kategóriában (Francis Lai) kapta meg.
A regény leghíresebb mondata: „a szeretet azt jelenti, hogy soha nem kell azt mondanod, sajnálom”, a populáris kultúra szállóigéjévé vált. Maga az író egyébként tudatában volt annak, hogy műve nem irodalmi értékének köszönhette népszerűségét, a háttérben sokkal inkább szociológiai tényezők álltak.
Erich Segal a Harvard Egyetemhez kötődését több regényében is megörökítette. Az Orvosok című művében Segal a tudomány eredményeit felhasználva valóságos tudósokról mintázta főszereplőit, akiket, zsenialitásukat kiemelve, pszichológiai empátiával ábrázol. Ám az érzékeny és érdekes témaválasztás ellenére a könyv nem aratott akkora sikert, mint ahogyan azt írója szerette volna.
Végül 1985-ben Az évfolyam (The Classe) című regénye elhozta a várt diadalt. A mű nemzetközi bestellerként is megállta a helyét, hisz Franciaországban éppúgy, mint Olaszországban díjat nyert.

A regény az 1950-es években kezdődik és egy viharos negyedszázadot ölel át. A történet az 1958-ban végzett harvardi évfolyam huszonöt éves találkozóján fejeződik be, amikor a szereplők ismét találkoznak egymással és szembesülnek nemcsak évfolyamtársaikkal, hanem saját életükkel is.
Az ’58-as évfolyam olyan nemzedék volt, aki azt hitte, megváltoztatja a világot. Hisz a Harvard – ahol tanultak, ahonnan sorsuk indult – jelképe annak, kik és mik lesznek.
A regény cselekménye az egyetemen töltött diákéveket követően térben és időben szerteágazik – párhuzamosan követve az öt főszereplő sorsát.
Bár több szálon fut a cselekmény, ez nem zavaró, nem okoz törést a regényben.
A regény öt szereplő életét követil. Danny Rossi, a zenei csodabogár, aki minden kockázatot vállal, akár édesapjával szemben is. Ted Lambros, a második nemzedékes bevándorló, kinek minden vágya, hogy a Harvard-i akadémia csúcsára jusson. Jason Gilbert, származása és a közel-keleti háború áldozata, aki csak a tragédiában találja meg az igazi identitását.
George Keller, a legkevesebb angol nyelvtudással rendelkező menekült Magyarországról, aki később a külügyminiszter-helyettesi székig vitte. Andrew Eliotot, kinek útját három évszázados Harvard-ősök kísértik, akik óriási árnyékot vetek hősünk önbizalmára.

A könyv bemutatja az ember minden gyenge és hihetetlenül erős oldalát. Nyilvánvalóvá teszi, hogy egy személy hogyan befolyásolhatja a saját életét – és mások egyaránt. Ezt megfigyelhetjük Jason Gilbert áldozatában, Andrew Eliot megalázásában, Ted Lambros életében folytatott küzdelmében, vagy abban, ahogy a szerző George Keller dilemmáját ábrázolja, illetve ahogy Daniel Rossi alakjában a tehetsége mellett megjeleníti a kapzsiságot is.
Segal ezzel együtt szerethető karaktereket mutat be, akik végül tönkreteszik az életüket. Mindannyian szenvedélyesek, tehetségesek, de a valódi boldogság legtöbbjüket elkerüli. Az öt életút révén Segal közben az 50-es, 60-as, 70-es évek társadalmi, tudományos, romantikus, zenei és politikai szféráiba vezeti az olvasót.
A fordulatokban gazdag regény a karrierről, sikerről, kudarcról, politikáról és emberi nagyságról egyaránt szól. Arról, kit hogyan érintett meg a történelem forgószele az 1958-as harvardi évfolyam egykori diákjai közül.
A könyvet különösen azoknak érdemes elolvasni, akiket érdekel a hidegháború korszaka. A mű arra is keresi a választ, vajon mennyit érdemes feláldozni a tudásért, egy esetleges karrierért. (Fehér Károlyné Zsuzsa)