Egy nemzetek lévén

Nádasdy-vár

A történetírás feladata, hogy a forrásokat ne csak feltárja, hanem értelmezze is. Mindig izgalmas, amikor településünk, régiónk múltjával kapcsolatos könyv kerül elénk. Négy évszázaddal ezelőtt mozgalmas világ volt.

Dominkovits Péter: „Egy nemzetek lévén…” A Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata idején (Bp., 2006)

Istvánffy Miklós Magyar krónikáját olvasgatva akadt meg a szemem a Bocskai-felkelés dunántúli eseményein. A magyar Liviusnak is nevezett történetíró birtokainak fekvése miatt különösen sok figyelmet szentelt a nyugat-magyarországi területekre. Több oldalon keresztül meséli el, természetesen Habsburg-párti nézőpontból, hogy a Dunántúlra érkező hajdúk, majd a hozzájuk csatlakozók milyen pusztításokat végeztek, valamint részletes betekintést nyerhetünk a hadműveletek lefolyásába is.

Ennek nyomán kezdtem el jobban utánanézni az 1605. évi dunántúli hadieseményeknek. Sárváriként és kutatóként is megfogott a történet, amelyről addig keveset tudtam. Azonnal mentem a sárvári könyvtárba, mivel tudtam, hogy ott megtalálom Dominkovits Péter könyvét a Bocskai-felkelés dunántúli eseményeiről. Istvánffyt letéve merültem bele a soproni levéltáros munkájába. Gondoltam, részletes ismereteket szerezhetek az itt folyó hadműveletekről, csatákról, az érintett települések, elsősorban, persze, Sárvár helyzetéről azokból a hónapokból. Szinte hallottam már a félelmetes, farkasüvöltést idéző hajdúkiáltást: „Hujj, hujj, rá!”, ahogy a vár körül portyázó Némethy Gergely vezette felkelők a bentiekben akarnak félelmet kelteni.

A könyv azonban nem ezt az élményt adta.

A szerző ki is kötötte, hogy nem hadtörténetet szándékozott írni, a bevezető tehát már lehűtötte a kedvemet. Kis csalódást éreztem. Majd bemerülve a könyvbe, kiderült, hogy itt a városok, Sopron, Szombathely és Kőszeg, illetve az uradalmak és központjaik, mint Sárvár vagy Körmend helyzetének bemutatása volt a szerző célja. Nem baj, gondoltam, ennek ellenére gyarapíthatom a Sárvárról és a Nádasdyról szerzett ismereteimet.

Más szemmel kellett olvasnom a könyvet. Amikor társadalomtörténeti, településtörténeti szemszögből néztem a szöveget, a mozaikszerű leírásokból végül kikerekedett 1605 májusától decemberéig Sopron és Vas vármegyék eseménysora, a különböző városok, uradalmak, a nemesek és egyháziak lehetőségeinek felvázolásával a pártállások háttere. Megtudhattam, miért állhatott ellen Sopron a felkelőknek és Szombathely miért nem. Mi okozta Kőszeg meghasonlását és kapitányának, Nádasdy Tamásnak az átállását. Miért maradt Batthyány Ferenc császárpárton, és hova állt Báthory Erzsébet és Sárvár a folyton változó hadi helyzetben. Kik választották a várat menedékhelyül, és kik fosztották ki a Nádasdyak keresztúri uradalmát. Az apró kockák lassan egységes képpé álltak össze bennem. A könyv szerkezete nem lineáris a kronológia mentén, hanem a társadalmi rétegeket tekintve tematizált. Idő kell, amíg megszokjuk ezt a formát. 

A könyv elvisz minket egy sokszáz évvel ezelőtti, háborús esztendőbe.

Megmutatja nekünk, mit érezhettek, mit gondolhattak, mit élhettek át az akkori nők és férfiak. Ebben a kötet második részét alkotó válogatott levelezésgyűjtemény is a segítségünkre van. Ugyancsak a jobb megértéshez visz bennünk a gazdag könyvillusztráció, amely korabeli festményeken, metszeteken keresztül ad képet egy-egy említett településről, épületről vagy érintett személyről.

Számomra a tanulság a könyv olvasása során...

...az, hogy bár azt hisszük általános és középiskolás tanulmányaink alapján, hogy mindent tudunk a Bocskai-felkelésről, valójában szinte semmit sem tudunk róla. Úgy emlékszem, még szombathelyi főiskolai tanulmányaim során sem foglalkoztunk részletekbe menően a Nyugat-Dunántúlon lezajlott eseményekkel.  Ezt a hiányt messzemenően pótolta Dominkovits Péter könyv e, egy újabb szeletét ismerhettem meg szűkebb pátriám múltjának. Nekem ez adja a munka igazi értékét. Megmutatta, hogy a lényeg a részletekben bújik meg. Hiszen hogyan ismerhetnénk meg alaposabban mondjuk egy háború eseményeinek alakulását, ha nem ismerjük az abban résztvevők tetteinek mozgatórugóját. Erre pedig csak az olyan munkák adnak lehetőséget, amelyek a nagypolitikai események mögött felvázolják azokat a kereteket, amelyekben a történések lezajlottak

Az „Egy nemzetek lévén…” könnyen forgatható, jól tagolt könyv, amely nem igényel nagy helyet, és nem kellett rászánnom több hetet a kiolvasására, mégis elégedetten csuktam be az oldaljelölővel alaposan „kidekorált” könyvet.

Mit is adott számomra a könyv?

Egyrészt megismertem városom és megyém történetének eddig szinte ismeretlen fejezetét, másrészt újabb kutatásokra ösztönzött mind a Bocskai-felkelés eseményeit, mind Sárvár múltját tekintve, valamint segített kissé más szemszögből nézni a történelem folyamatát.