Dorottya köszöni, jól van

A Nádasdy-vár dísztermében az egykori tulajdonosról, Mária Terézia Dorottya modenai hercegnőről, bajor királynéról hallgathatott előadást a nagyszámú közönség. Eddig ismeretlen fényképfelvételek, korabeli híradások segítették felvázolni az életutat.

Mária Terézia Dorottya élete nem indult jól. Alig volt féléves, amikor 1849 végén elveszítette édesapját. A következő közel két évtizedben gyámja, az utolsó uralkodó modenai herceg, V. Ferenc több olyan döntést is hozott, mely a hercegnő életét alapjaiban határozta meg. Elsőként férjet keresett az ifjú hölgynek, majd pedig nevelését is szigorú elvek alapján határozta meg. Dorottyáról mégis inkább azt jegyezték fel, hogy huncut, mosolygós kislány volt. Ráadásul férjét is a szíve választotta. Egy temetésen kezdődött a történet, mely utána több mint fél évszázadig tartott. A gyermekáldás is jelezte az igaz szerelmet. A huncut kislányból komoly édesanya lett, aki szeretettel és gondoskodással vette körül fiait, lányait. A szigorú rendben zajló oktatás mellé gyakori természetjárás párosult. A séták során a hercegnő több új virágot azonosított be és rajzolt le. A leírások és az ábrák tudományos folyóiratban jelentek meg. Mindezek jelzik, hogy nem egy mindennapi életről szólt Takács Zoltán Bálint, a Nádasdy Kulturális Központ igazgatójának az előadása.

Nemcsak a távoli ősök, a közeli rokonok kerültek szóba, hanem a sárvári tartózkodás hétköznapjai is. A férj, Lajos bajor királyi herceg meggyőzte ugyanis a feleségét, hogy adja át neki a magyarországi birtok ügyeinek az intézését. Mária Terézia Dorottya természetesen semmi akadályát nem látta annak, hogy teljesítse a kérést. Miután 1875-ben megörökölte a sárvári várat és a hozzá tartozó kiterjedt birtokot, mindent a férjére bízott. Egy évtized alatt már az uradalom díjnyertes állatairól szóló hírekkel találkozhatunk a korabeli sajtóban. A környékbeliek is biztos megélhetést láttak a gazdaságokban. 

Ahogy cseperedtek a gyerekek, ők is elkísérték szüleiket, évente akár többször is. A család nem húzódott be a vár falai közé, hanem rövidebb-hosszabb utazásokat tettek a környéken, sőt az országban is. Jártak a Felvidéken, a Hortobágyon, de a fővárosban is. Meglátogatták a megye arisztokrata családjait. Mária Terézia Dorottya mindemellett komoly karitatív tevékenységet is folytatott, nemcsak a sárvári alapítványokat, egyesületeket támogatta, hanem a szombathelyi gyermekellátásból is kivette a részét. 

Az előadás nemcsak az életpályát mutatta be, hanem egy olyan korszakot egyben, mely a boldog békeidőkben kezdődött, de az első világháború küzdelmeibe torkollt.