Donizetti sikert aratott!

Lehetne ez egy 19. századi felkiáltás is valahol Olaszországban, de az igazság az, hogy az opera, mellyel Dramatic Art Produkciós Iroda megörvendeztette közönségét, Sárváron szólalt meg áriában, zenében, gesztusban és kiváló színészi játékban.

Esetenként azt gondoljuk az operáról, hogy a klasszikus zene thrash-metállja? Hogy a dráma egyenesen lezúdul a színpadról a közönségre és maga alá temeti őket, miközben az áriákban adagolt cselekmény végig hömpölyög a lelkeken?

A tizenkilences év kísérletezni támadt kedvű programszervezői úgy gondolták, szabad sokkolni a közönséget, de csak kicsit. Donizetti Ritája ugyanis vígopera volt, bravúros előadásmódban, élőzenei kísérettel, minimalista díszlettel és izgalmas „újraélesztésben”.

A rendező, Dénes Viktor már az előadás előkészületeinél meglátta a lehetőséget a helyszínben. A Nádasdy-várnak alapvetően van egy markáns hangulata. Aki belép a vár udvarára és megpillantja a színpadot, az már hallja is a zenét, akkor is, ha épp csak a szél fütyül a fák lombjain. A gondolat teljesebbé teszi a látványt, ez egy ilyen hely. Mi, a házigazdák csak figyeltük az aznap délután megérkező rendező arcát, kíváncsiak voltunk, merre indul, miből épül majd fel a kiváló előadás díszlete. Ruhaszárító kötél, csipesz, lepedők, aluszékek, kisasztal, két paraván, poharak, borosüveg – kész is!

– Jaj, mi lesz ebből?! – súgta közelünkben egy idős turista hölgy.

Hát előadás! Egy nem akármilyen előadás, amire már nyolc óra előtt gyűlni kezdett a kíváncsi nézőközönség. Mire kicsit alábbhagyott a szeszélyes nyári szél (nem szellőcske!) a zenekar elfoglalta helyét, felcsendültek az első akkordok, és a világ megszűnt körülöttünk létezni. A sminkmesternek és a művészekne, a zenének, az előadásmódnak köszönhetően, minden ezen az estén a Nádasdy-vár színpadán láttunk és hallottunk, bemutatta az opera műfai sajátosságain belüli változatosságot. Búsongani, nevetni, csodálatos zenét hallgatni és értőn bólogatni a darab felvetett komikus és néha szomorkás problematikáján – ilyen az opera. Ez nem thrash. Ez Donizetti. Gondolkodás nélkül újra meghallgatnám.

A szereposztás és akik megkomponálták nekünk az emlékezetes esti előadást:

(ma)