Díszterem. A történelem képei

Állandó kiállítás

A sárvári vár díszterme Magyarország legszebb belső terei közé tartozik. Minden négyzetcentiméterét falfestmények, stukkók díszítik. A terem kialakítása és mennyezeti festményei a Nádasdy III. Ferenc megrendelésére készült. Még ma is hatása alá kerül az, aki ide belép.

A vár mai formáját a 17. század közepén nyerte el, amikor a különálló épületszárnyakat összekötötték és így kialakult a mai ötszögű belső palotaépület. Ehhez csatolták hozzá a toronyépületet, amivel létrejött maga a terem. A mennyezeti nagyfreskó bal alsó szélén található monogram és évszám szerint a mennyezeti képekkel 1653-ban készült el a mester, aki magát a HRM monogram mögé rejtette. A művészettörténet kutatás megállapította, hogy egy bécsi festőről van szó, aki Nádasdy III. Ferenc (1623-1671) kérésére készítette el a mozgalmas képsorozatot. Témája egyrészt a 16. és 17. század fordulójának fontos magyarországi háborúja. Az 1593-ban kezdődött küzdelem a mohácsi csatavesztést (1526) követően először adott reményt arra, hogy kiűzzék az országból az Oszmán Birodalom hadait. Az 1606-ig tartó háború (régi tankönyvekben a tizenötéves háború) hatalmas pusztítással járt a Magyar Királyság területén, de eredményt nem hozott. A küzdelemben a várak fontos szerepet játszottak, ezek közül itt láthatók Győr, Pápa, Tata, Székesfehérvár, Kanizsa és Buda ostromának ábrázolása. A legnagyobb csataképen pedig a háborút kiváltó első nagy csata, a horvátországi Sziszek várának ostroma látható. A kép közepén pedig Nádasdy II. Ferenc, a kor híres főura és egyben hadvezére lándzsájával egy törököt szúr le, jelezve győzelmét. A képsorozat, a megrendelő unoka, Nádasdy III. Ferenc nagyapja volt. A képek a korabeli szemlélőnek komoly üzenetet fogalmaztak meg, a török elleni küzdelemre hívott fel. Azt sugalmazta, csak harccal állítható vissza Szent István állama. Utóbbira utal a mennyezeten látható Szent Korona, melyet angyalok tartanak. 

Miután a freskók elkészültek, Nádasdy III. Ferencet 1655-ben országbíróvá választották az országgyűlésen. Majd másfél évtized múlva, 1671-ben kivégezték Bécsben a Wesselényi-féle rendi szervezkedésben való részvétele miatt. Nagy híre volt a pernek, könyvek, nyomtatványok, festmények tucatjai mutatták be az eljárást. Kivégezték ekkor többek közt Frangepán Ferencet, Zrínyi Pétert is. Nádasdy Ferencet nemcsak fej-, hanem jószágvesztésre is ítélték, ami azt jelentette, hogy a magyar történelem egyik meghatározó családja mindent elveszített.

Sárvár az uralkodó kezelésébe került, majd számos tulajdonos kezén átment. A 18. század közepén egy Somogy megyei nemes, Szily Ádám birtokolta. Ő döntött úgy, hogy az oldalfalakra ótestamentumi jeleneteket festett egy alig ismert soproni díszletfestővel, a bécsi festészeti akadémián tanult Dorffmaister Istvánnal. A Sámson és Delila festmény bal sarkában saját írásával örökítette meg a nevét a művész, hangsúlyozva képzettségét. Leírta a készítés idejét is: 1769.

A korban nagy divatja volt annak, hogy a falfestményeket úgy készítsék el, mintha azok leemelhetőek lennének a falról. A képeknek ezért keretet festett, sőt még árnyékot is adott nekik. A belső képeket ezenfelül olajjal készítette, ezért amikor besüt a nap, valóban lehet olyan érzésünk, mintha igazi olajképek néznének vissza ránk. 

A jelenetek a zsidó történelem ismert alakjait, férfijait és női szereplőit ábrázolják. Mind olyan témák, melyet már korábban, de a későbbi sorokban is jól ismert festők fogalmaztak képpé. Sámson és Delila mellett láthatjuk a szintén jól ismert Dávid és Góliát történetet egyetlen képen megjelenítve az egész történetet. A szalonsorba vezető ajtó mellett Judit bátor tettét láthatjuk, amikor lefejezte Holofernészt. Vele szemben Józsué és az öt amorita király feszültségekkel teli története elevenedik meg. A díszterem bejárata mellett újra egy Dávid történet következik, amikor Abigél élelmiszert vesz a sivatagban vándorló fiatalembernek. Majd Jáhel és Sisera, Dávid királlyá kenése, Eszter Ahasvérus perzsa király előtti megjelenése és végül Gedeon áldozata című képek gondolkodtatnak el minket.

A terem fényesen ragyogó két csillára már a modern korba repít minket. 1875-tő a második világháború végéig a vár tulajdonosai a bajor királyi dinasztia, a Wittelsbachok voltak. Hasonló csillárok gyakran világítottak a díszebédeken helyet foglaló vendégeknek.

A terem falai mentén régi korok díszes ládái idézik vissza az évszázadokat. A legszebb és legtitokzatosabb bútor azonban a 17. század második felében készült lábakon álló fiókos szekrény. A márvány és műmárvány díszek, a belső oldalszárnyakon látható tájképek, a Poszeidon és sellő plasztikák mind a mester ügyességét dicsérik. Nem beszélve a titkos fiókokról is, melyet egy-egy vezetés során külön kérésre meg is mutatnak a múzeum munkatársai.