Déri Anna: Jézuskának jelentem

Déri Anna főiskolai hallgató, aki a Batthyány Lovasbandérium tagjaként évente ellátogat városunkba. Történet az időről, melyet néha jó lenne csak egy kicsit visszaforgatni.

Jézuskának jelentem, idén végre igazán jó voltam. Bár az idei év egy kissé el lett tolva. Az egyetlen pimaszság, melyet elkövettem, hogy elaludtam az online óra közben. Mentségemre szóljon csak azért, mert a barátokkal előző este egy óráig beszéltünk telefonon. Nem hagyhattam ki, havonta egyszer, ha hívjuk egymást. Mindenkinek sok a dolga. Legalábbis ezt mondják. Én nem tudom mi dolguk lehet. Tudod, én csak felkelek, az asztalomhoz ülök, hallgatom az egyetemi profokat, pizsamában oktatnak. Egy éve, ha valaki azt mondja nekem, hogy ilyen az egyetem, nevettem volna. De nem vicc ez, komédiás valóság. Órák után beadandót írok, aztán olvasok pár jó könyvet. Ennyi, az idő megállt, ki nem mozdulok, meg már itt a hideg is, nyamvadt köd, utálom. Sose volt még ennyi időm, nem tudom, nekik miért nincs. De térjünk vissza a vétkemre Jézus. Tehát ültem kialvatlanul a gép előtt, a kamerám úgysem volt bekapcsolva, mi nem használhatjuk, mert az fagyasztja a rendszert, így a tanárnak sem fájhatott, hogy igazán kipihentem magam. Ugye nem baj ez? Azért még nem vagyok áruló Júdás, a vizsgákra felkészülök tisztességgel.

Jézuskának jelentem, idén végre igazán jó voltam. Főzni is megtanultam a kínai levesen kívül mást is. Rájöttem, hogy a szüleim egész jófejek, egyre több és több időt töltünk együtt. A maminál is többször jártam. A lépcsőházban mindig mosolyogva váltottam pár szót a szomszédokkal, hogy tudják, nincsenek olyan egyedül. Még a növényeimet is gondoztam, túlélték az évet, pedig már májusban fel szokták adni. 

Vajon a karácsonyfa alatt talált ajándékmennyiség összefügg a jócselekedetek számával? Mert ha igen, akkor az idei listám valamivel hosszabb lenne, mint a korábbiak. Tudod Jézus, idén alig mozdultam ki, nem sokat beszéltem másokkal, így meg sem bánhattam őket. Idén végre igazán jó voltam, itthon is maradtam.

Jézuskának jelentem, idén szeretnék kérni egy új gerincet. Tudod rengeteg görnyedeztem a laptop felett, eléggé sajog, többet fáj, mint a papának régen, pedig ő igazán sokat jajgatott, nehezen is járt. Dobhatnál mellé új szemeket is, sokszor kápráznak már. Azt, hogy a fejem mennyire fáj már fel sem hozom, külön misét érdemelne. Kimerült a testem, kiszívták belőle az életet, csak nem tudom hogyan, hiszen én idén igazán jó voltam, itthon maradtam.

Jézuskának jelentem, hiányzik Peti, Csilla, Gyöngyi, Niki, Bálint, de Dorinát és Ádámot is régen láttam már. Hiányzik Julcsi, Bence, Gellért és a tesói. Az órák közbeni összenézések, susogások, a délutáni találkozók megbeszélése. Rávehetnéd őket, hogy ne csak havi egyszer keressenek. Mondd meg nekik, hogy hiányoznak. Igen, tényleg ezt kérem.

A tévénket igazán elvihetnéd. Egyszer kapcsoltam be az év során, de a téboly, amit láttam, Winston Smitht juttatta az eszembe. Vajon 2020 az új 1984? Azóta kimérten vizslatom a készüléket, néha félek tőle. Engem vajon csak te figyelsz amíg alszom, vagy mások is? Igazán elvihetnéd.

A feltámadás sikerülhet másnak is, vagy csak Neked? Mert ha igen, segíthetnél visszahozni a mamit és a papit. A koronavírus elvette őket, nem figyeltünk eléggé. Nem lesz kit meglátogatni karácsonykor, bár amúgy sem mehetnénk. De a mami biztos küldött volna nekem mézeskalácsot, tudja, hogy nagyon szeretem. De őket mégis jobban, ha visszahoznád őket, odaadnám a mami összes süteményét érte.

Hatalmas a csend körülöttem, csak mélyen üvölt valami. De nem erre a zajra vágyom. Újra hallani akarom a villamos csilingelését a hajnali körúton. Azt, ahogy a szerelmem a Duna-parti csókunk után a nyakamba liheg. Az utolsó kicsengetést is várom még, mert tudod ballagásom sem volt. „Üdvözöljük Utasainkat! Ez az M4-es metró Kelenföld vasútállomás felé! A II. János Pál pápa tér következik!” Nem félnék az ordítástól sem a Népszínház utcában, csak hallhatnám újra. A taps ütemét a Vígben a Pál utcaiak után. A lábak dübörgését, ahogy szaladnak le a mozgólépcsőn, de minek. A lakótársaim hangját, mikor kérdezik: mikor jössz kábé? Ne haragudj Jézus, de a káromkodás is hiányzik, amikor az mondják: na bassza meg, megint lejárt ez a kurva BKV bérlet. Tüzet is régen kértek tőlem utoljára, bár nem dohányzom. Lili sem üti a negyediken már a zongorát. Esküszöm Neked, most adnék a hajléktalannak a Blahán akár egy ezrest is, nem érdekel, ha kannásra költi. Most odaadnám, csak szólna már hozzám valaki. 

Az elmúlt években emlékszem, mindig hóesést kértem Tőled. De idén lemondok a hópehelytáncról, ha visszahozod nekem a tavalyi évet.

Ugye elhozod ezt mind? Be sem kell csomagolnod, azt nem várom el, túl nehéz lenne. De tudod, idén végre igazán jó voltam, itthon maradtam. Nem történt semmi.