Az első idei klasszikus estünk

Beeri Barnabás zongoraestet adott a Nádasdy-vár dísztermében. A fiatal kora ellenére nagy múlttal rendelkező zongoraművész egy különleges összeállítással örvendeztette meg Sárvár közönségét.

Röviden így fogalmazhatjuk meg az est üzenetet: alázattal a zenei teljesség előtt. 

Kimondhatatlan örömünkre szolgált hosszú kihagyás után ismét hallgatni a Nádasdy Ferenc Múzeum dísztermének csodálatos zongorájának hangjait. Míg bennünket elbűvölt a megannyiszor látogatott, ám minden alkalommal új élményt, hangulatot és érzelmeket mozgató díszterem méltóságteljessége, az ablakokon beszivárgó koranyári napsugarak nyugalma, addig a fül, a lélek sem maradt érintés nélkül. Van valami varázslatos méltóság abban a harmóniavilágban és gazdag kifejezőeszközben, amit Liszt, Debussy, Chopin fest csak egyetlen hangszer fizikai képességeivel a világ számára. 

Beeri Barnabás játéka önmagában is különbözik kortársai művészeti játékától, hisz az aktívan koncertező művész szinte egy saját élettörténetet sűrített bele a megszólaló darabok dimenziójába. Érezhető volt a tempóváltások szabad, tartalommal töltött váltásain, a könnyed futamok végén teljességet adó akkordtartásokban, a szünetek meghatározó figyelemfelkeltő rezonanciáiban, amikor a vár falai még egy fél pillanatig megőrzik az összharmónia visszhangját.

A zongorakoncert első darabja Liszt Ferenc: Consolation zongoraciklusának harmadik része volt. A méltán népszerű zenei mű Desz-dúr hangnemű, Lento placido (lento=lassan) tempójú hangulata kiváló felvezetéssel irányította a hallgatók figyelmét a minél inkább sodróbb hangulatú, drámaibb darabok felé. Felhangzott Debussy Suite bergamasque szviftje, mely szintén erőteljes választás a zongoraművész részéről. A szvift négy tételből áll, közülük az esten előadott darab a Clair de lune Beeri Barnabás személyes vallomása szerint is különösen közel áll a szívéhez. Különlegessége a darabnak, hogy annak idején több zeneszerző is meghangszerelte a szvitet, többek közt André Caplet, Leopold Stokowski. Dimitri Tiomkin orgonára is átírta a Clair de lune-t az Óriás című, ötvenes években készült filmhez.

Chopin művei közül az Asz-dúr keringőt és a Perckeringőt hallgathattuk meg. Rahmanyinov G-dur és gisz-moll prelűdjei pedig legendás technikai tudást igénylő precizitást és melankolikus világlátást kölcsönözve színesítették tovább a kerek utazást a nagy zeneirodalom zseniális alkotóinak kora és egyéniségei között.

Az est lezárásaként Liszt XII. Magyar Rapszódiája hangzott fel. A tizenkilenc darabból álló zongorasorozat mindegyike népzenei motívumokat dolgoz fel. A negyvenhat év, míg a tizenkilenc ciklus megszületett, egy egész történelmi korszakot felölel. És ez kiválóan érződik minden darab hangulatában, kezdés, kulmináció felé vezető ív játékosságában vagy épp drámaiságában. Mindemellett a zseniális szerzőről köztudott volt, hogy azért írt olyan aprólékosságig végig gondolt, meglepetéseket tartogató és igencsak nehezen előadható darabokat, hogy megmutathassa közönségének rendkívüli előadói képességét. Rapszódiái közül hatból zenekari átdolgozás is született. A Magyar Rabszódiák hallatán pedig egyként sóhajtunk fel, járjunk bár a világ bármelyik szegletében. Hiszen Liszt egyenlő Magyarország fantáziával telt zenei örökségével.

A Köszönjük Magyarország Program jóvoltából Beeri Barnabás zongoraművész bejárja az egész országot, és a legkülönlegesebb helyszíneket összefogva hirdeti e nagyszerű kiválóságok legszebb darabjainak örökérvényűségét és aktualitását. A zeneműveket áthatja az újrakezdés derűje, a teljesség iránti vonzalom, melyben természetesen zene iránti szeretetünk táplálkozik a leginkább. 

Mi is köszönjük, hogy Önökkel tarthattunk ezen a csodálatos estén!