Pünkösdi képek

A pünkösdi hétvége alatt két napon át zajlottak a programok a Nádasdy-várban. Sokan elutaztak a városból erre a néhány napra, de aki maradt, az nem bánta meg. Zenei koncertek és sokféle élmény várt mindenkit, gyerekeket és felnőtteket egyaránt.

A hét legmozgalmasabb napjai egyébként is forró hangulatban zajlottak. Őrületesen meleg volt. Ezt leginkább az tapasztalta meg, aki aszfalton vagy beton közelében tartózkodott huzamosabb ideig. Ha belegondolunk, hogy nagyjából két hete még milyen hideg volt, és azért aggódtunk, nehogy rá zuhanjon az ég a színpad előtt csápoló közönségre, vagy szélvihar kerekedjen, és vacogó foggal kelljen menedéket találni gyorsan-gyorsan, akkor most teljesen más problémát tapasztalhattunk meg: a hőséget.

Nem csoda, hogy mindenki árnyékot keresett, amit meg is talált a várban. A múzeum és az épület belső terei kifejezetten kellemesen hűvösek maradtak. Itt ejtőztek azok, akik napszúrástól félve hallgatni vagy látni szerették volna a színpadon zajló előadásokat. Mert látnivaló akadt bőven.

Első nap, a hét utolsó napja

Vasárnap három interaktív gyerekműsor követte egymást. A Magyar Népmeseszínház két előadása közé beékelődött a Répa Retek Mogyoró együttes koncertje. Tényleg úgy érezhették a gyerekek, hogy ez a délután nekik szól. Minden műsor úgy lett alakítva, hogy a kicsik táncolhassanak, mozoghassanak, felállhassanak.

A szabad szórakozni – elv amúgy is jó irányba mozgatta a gyerekek hangulatát. Estére szerintünk mindenki elfáradt. Nemcsak a póni, nemcsak a körhinta, nemcsak a kisvasút vagy a vattacukros néni.

A gyerekelőadások után két koncert következett: a Konyha Zenekar és a Sixforyou. Mindkettőről elmondható, hogy profi és kiváló zenei produkciót nyújtottak. A közönség nehezen is engedte el őket.

A bulihangulat éjfél után teljesedett ki igazán. Az emberek táncoltak, néhányan a színpad közelében, mások egy kicsit távolabb. A lényeg, hogy a lába mindenkinek mozgott, a ritmust lehetetlen volt nem követni.

A második nap, a hét első napja

Hétfőn már délelőtt bábelőadás várta a gyerekeket. A Nagy Magrabló nagy siker is lett. A délelőtti gyermekprogramok egyébként mindig egyfajta kísérletek arra, vajon ki lehet-e mozdítani a családokat ilyen korán az otthonaikból, de a jelek szerint igen. Többen meg is jegyezték, hogy megkönnyebbülés, hogy érdekes és tartalmas programmal tudták lefoglalni a gyerekeket így ebéd előtt.

A Libavonat háromtól állt a nagyszínpadra. Itt minden volt, ami jóság. Nemcsak saját dalok, de sok játék, és aranyos kis meglepetések. A Libavonat frontembere, Papp Attila Tilu valószínűleg gyerekradarral van felszerelve. Úgy megtáncoltatta a gyerekeket a színpadon, hogy öröm volt nézni.

A Be-jó táncegyüttes Kőszegről érkezett hozzánk. Látványos modern táncokat adtak elő. Sok érdekes kiegészítőt használnak. A kislányok és a nagylányok produkciói pedig különösen azért tetszettek, mert nem éreztük azt, hogy rájuk lenne erőltetve a szerep. Ezek a gyerekek imádnak táncolni, és szereti őket a színpad.

Este Folkfonics, Voodoo Papa és Dongó. Mindkét zene jó volt, de nem nagyon lehet őket összehasonlítani. A népzene ott leselkedett a vonók mögött, de ott volt a blues, a keserédes dallamok, a búsabb szövegek, az elgondolkodás.

Aztán Voodoo Papa és Szokolai Dongó zenéje alatt egyszerre érezhettük magunkat közép-nyugati western kocsmában, ahol a legkeményebb blues szól, és párhuzamosan megjártuk Erdélyt, vagy a csángók vidékét.

A látvány pedig? Őrült hangszerek, még őrültebb, multifunkcionális megoldásokkal. Elképesztő volt. Ha valamiért nem lehettek itt a koncerten, keressenek rá a fiúkra a neten, hallgassák a zenéjüket, érdemes. Szerelmesek lettünk a zenéjükbe.

Két nap, melyen sok élményt szereztünk.