Gyógyító erdőjárás

A könyvtár Japán klubjának találkozóján Mészáros Marianna előadását hallgathatták az érdeklődők az erdőterápiáról. Ráhangolódásként erdőillatot kaptak a jelenlévők a tenyerükbe, hogy minél jobban el tudják képzelni egy erdei séta élményét.

Az előadó saját erdőjáró élményei hatására kezdte el tanulmányozni a japán tudósok által közzétett kutatási módszereket és eredményeket, miszerint orvosilag és számadatokkal is bizonyították az erdőjárás gyógyító hatását. A japánok szerint az érzékszerveink megnyitása révén át tudjuk hidalni azt a szakadékot, amely köztünk és a természet között támadt a modern civilizáció korában. 

Akár már egy fél órás fák között töltött idő is erősíti az immunrendszerünket, segíti a minőségi alvásunkat, csökkenti vérnyomásunkat, oldja a stresszt.

De hogy is kell tudatosan erdőfürdőzni? Mészáros Marianna tanácsai: a legfontosabb, hogy határozzuk el, erdőfürdőzni fogunk. Tehát nem sietünk, nem rohanunk. Csak úgy baktassunk cél nélkül, nyitogassuk ki érzékszerveinket: lássunk, halljunk, szagoljunk és tapintsunk! Lassan, szemlélődve járjunk, aztán egy kellemes helyen leülve, megpihenve, a fák között beszűrődő napfényben fürödve gyönyörködjünk a levelek színében, a madarak énekében. Szippantsuk be az avar, a föld, vagy az eső utáni illatokat. Meg is érinthetjük a kérgeket, a mohát, vagy a forrás, a patak vizét. Így a lelkünk is boldog állapotba tud kerülni. Nagyon egyszerű dolgok ezek, csak ki kell próbálni, le kell lassulnunk hozzá, csak a természet csodáira kell koncentrálni. Szerencsénk van, hiszen Sárváron a várparki vagy arborétumi séta igazán fel tud bennünket tölteni, kifogyhatatlan élmény és örömforrás. A cél, hogy a figyelmünket eltereljük a mindennapokról, a gondjainkról és a természetre koncentráljunk. Az első lépés, hogy tudjunk csendben, lassan szemlélődve sétálni a természetben.

Az előadás végén mindenki kapott ajándékba egy erdőjáró gyakorlatot és egy tobozt, amire hogyha ránézünk, emlékeztessünk bennünket: menni kéne egyet sétálni.