Dísztermi hangulat a Hangraforgó zenekarral

Lágy dallamokba és feszes ritmusokba öltöztetett verseket hallgattunk a Nádasdy Ferenc Múzeum dísztermében a Magyar Kultúra hétvégéjének alkalmából a Hangraforgó zenekar tolmácsolásában. Évszázadok művészeti teljesítményét hallhattuk egy sűrű órában.

A Nádasdy Múzeum dísztermében különleges hangulatú koncertet adott a Hangraforgó együttes a Magyar Kultúra napjának apropójából szervezett hétvégén. A versek megzenésítése sosem egyszerű és ezt a zenekar két tagja, F. Sipos Bea és Faggyas László is megerősítette. Az embert próbáló feladat megoldása sikerült, gyönyörű dallamokba öltöztették a magyar költők verseit teljesen új dimenziókat nyitva a költészet iránt érdeklődő közönségnek.

Nem csak egy szimpla koncertet adott nekünk a két zenész, hanem egy időutazásra invitáltak. A középkortól napjainkig minden fontos korszakból választottak egy vagy több költeményt, amivel átfogó képet kaptak a résztvevők a magyar költészet gyöngyszemeiről és ritkaságairól és a korszakok gondolatiságáról.  

A dalok között természetesen apró információs blokkok színesítették az előadást. Így meséltek például a versek megzenésítésének folyamatáról, különösen Radnóti Miklós Erőltetett menet című költeményének kapcsán. 

Alapból egy nehéz, nyomasztó érzésekkel teli versről van szó, amihez a két zenésznek nem volt egyszerű dallamvilágot alkotnia. Sokáig ízlelgették, boncolgatták a verset, mire kibújt a sorok között az az ütem, amire fel lehetett fűzni a szavakat, így a sorok mondanivalója még intenzívebben jelent meg. A végeredmény egy kemény ritmusú dal lett, amiben ott vannak a súlyos érzések, a vers keletkezésének minden fájdalma és kilátástalansága. 

A komoly témák mellett László és Bea nagyon odafigyelt, hogy könnyedebb, ismerős versek is felcsendüljenek. Bepillantást nyertünk Weöres Sándor két versén keresztül a költő sajátos világába. Weöres két olyan írását hozták el hozzánk, melyeket alapvetően nem a gyerekeknek írt, mégis ők azok, akik a mai napig a leginkább megélni tudják a sorok mögött rejtőző varázslatot.  

Az este szerkezete keretes volt. Nagy László vers nyitotta és zárta a műsort, adva ezzel az egész estének egy ünnepélyes és érzékeny oldalt, hiszen nem csak azért gyűltünk össze, hogy zenét hallgassunk, hanem igyekeztünk megismerni a költészet sok-sok oldalából egy újabbat. Végül az is kiderült, hogy mi a Hangraforgó. A gramofon magyarosított neve, ami sajnos nem maradt meg a köztudatban. Ennek ellenére érdemes ízlelgetni a szót, hiszen pont olyan szépen leírja a tárgyat, mint ahogy a magyar nyelven írt versek megjelenítik a legmélyebb gondolatokat, bármilyen történelmi időszakot is élünk éppen.